Kontra március 19, 2007
Posted by Réka in üzenet.add a comment
Ez a bejegyzés nem igazán illik az előzőkhöz hangulatában, de most muszáj ideírnom, amit gondolok. Választ írok egy barátnőm blogjában található, rám vonatkozó gondolatokra. Nem rosszakat írt, félreértés ne essék. Csak reagálok, hátha valaha olvasni fogja az én kis blogomat…
Beismerem, hogy boldog, szerencsés ember vagyok, sok tekintetben irigylésre méltó. Nem akarok ezentúl feleslegesen panaszkodni. Igaz, vannak problémáim, mert mindenkinek vannak. De alapvetően nagyon jól jártam, ami az életet illeti. Sajnos, azonban nem élvezhetem felhőtlenül “tökéletességem” áldásos hatásait, mert bármily meglepő, nem minden területén az életnek mennek jól a dolgaim. Vannak ügyek, amikkel senkit nem fárasztok a barátaim közül, mert nem sok értő fület találnék. Van egy gondom, ami teljesen nyilvánvaló barátaim előtt, de megszokták, hogy nem beszélek róla, tehát mernek arra következtetni, hogy az engem nem is zavar annyira nagyon. Tévednek.
De azért boldog vagyok. Boldog, mert nem csak szeretek, hanem viszont is szeretnek. Boldog, mert képes vagyok végigtanulni délutánokat egy-egy ötös kedvéért. Boldog vagyok, mert teljes családi életem van és így sokkal könnyebb kiegyensúlyozottnak lennem és nem csak azt mutatni, hogy az vagyok.
A gondok ezek mellett eltörpülnek. Ez nem irónia, ez az igazság. Valójában tényleg nincs sok jogom panaszkodni, főleg nem olyanoknak, akiknek épp minden hullám összecsap a fejük felett. Szerintem kicsit később én is leszek még rohadtul. Az élet ugyanis nem abból áll, hogy vannak a szerencsések meg a lúzerek, hanem abból, hogy jó és rossz időszakok váltják egymást szüntelenül. Most kivételesen nem fedi egymást kettőnk sorsa. De az irigység nem vezet sehová, az már biztos.
(Amúgy, szeretem ám őt nagyon, úgy komolyan. Különleges a barátaim között, mert egyáltalán nem olyan, mint ők, vagy akár én. De nem baj, csak emiatt néha furcsa helyzetek adódnak. Majdcsak megtanulom kezelni egyszer.)
Ez az iménti amolyan zárójeles bekezdés volt, olyan apróbetűs. De betűméretet nem lehetett állítani, ezért elég a zárójel. Ilyesmiket nem szoktak nyíltan megosztani egymással az emberek, sajnos.
Változások március 19, 2007
Posted by Réka in filó.add a comment
Egyre érdekesebb fordulatot vesz minden körülöttem. A tegnapi éjjelemet igazán nevezhetjük úgy, hogy a “lélek sötét éjszakája”. Ébren hánykolódtam talán hajnali négy óráig is. Rengeteget gondolkodtam, de nem a szokott módon, hanem úgy, hogy közben nem voltam öntudatomnál. Nem érzékeltem sem a testemet, sem a külvilágot, csak a gondolatokat hallottam. Nem is irányítottam őket tudatosan, csak úgy áramlottak, mégis mind az enyémek voltak. Olyan volt, mintha beleájultam volna egy másik világba vagy mintha transzba estem volna. Nagy dolgokra jöttem rá. Sokszor írtam itt már ilyen-olyan megvilágosodásokról, de ez most mégis más, mert ma minden megváltozott.
Nagyon megbocsátó hangulatom volt ma, ráadásul olyan boldognak éreztem magam, mint valamikor régen, a szép időkben. Ez mind a tegnap hajnali események miatt van, tudom. Nagy igazságokat fedeztem fel abban az elmélyült állapotban. Feltárultak előttem az életemben a Karma összefüggései, a sorsszerűségek és rengeteg dolog megvilágosodott, új értelmet kapott. Például tudom, hogy a Sors nagyon igazságos valójában és nem az én dolgom ítélkezni mások felett, mert majd úgyis minden elrendeződik és kiegyenlítődik, mert a világban mindig egyensúly van, az Univerzumban pedig rend honol. Szóval megpróbálok a lehető legkevésbé ítélkezni. És valahogy e rendkívüli revelációm óta a megérzéseim még pontosabbak, valahogy mindent előre látok és azonnal felismerem mindennek a sorsszerű mivoltát. Békésebb és boldogabb lettem. Akiket nem szívlelek, azok iránt közömbösen, sajnálattal viseltetek, akiket szeretek, azokkal pedig feltétel nélkül éreztetem ezt.
Ginával megosztottam ezeket az élményeket és olyan csodálatos dolgokat mondott! Úgy gondolja, hogy nagyszerű úton haladok és ez azért nagyon fontos bíztatás nekem, mert ő egy rendkívül erényes, tiszta és lelkiismeretes lány és szerintem mindig hallgatnom kell rá. Az ő ítéleteiben mindig bízhatok.
Kicsit más téma: nagyon hiányzik Eron. Amikor még minden nap a közelemben volt, az olyan természetesnek tűnt. De néha rámtör, hogy mennyire jó lenne, ha elmondhatnék neki néhány dolgot, ami velem történik és szívesen kérném a tanácsát is sok mindenben. Kár, hogy ilyen távol van. Majd egyszer megkérdezem tőle, nincs-e ideje vagy kedve feljönni Fehérvárra hozzám, csak úgy beszélgetni. Kicsit olyan ő, mintha a részem lenne. Most már kizárólag szeretettel és barátsággal tudok visszagondolni rá. És azt is szeretném tudni, hogy vele mi van, hogy alakul a sorsa.
Gondolkoztam a nyárról is. Idén csak a Művészetek Völgyébe szeretnék elmenni, nem bírok ki még egy évet nélküle. Sok társasággal mehetnék, Szandráékkal, Friziékkel, Klaudiáékkal, Csongorékkal… mindegyikőjüket nagyon-nagyon szeretem, a legjobb az lenne, ha ez a társaság együtt lenne, de sajnos vannak személyes ellentétek, amik megoldásán fáradozok holnaptól kezdve. Ez az álmom. Egy csodálatos, baráti nyár. A Völgy mellett azzal fogom tölteni az időmet, hogy tanulok, ápolom a barátságaimat, jól érzem magam, élek, megvilágosodok nap mint nap, rengeteget gondolkozok és a művészethez is újra hozzákezdek. A legszebb nyár lesz, esküszöm.
“Where I go I just don’t know, I got to, got to take it slow… when I find my peace of mind, I’m gonna give you some of my good time…”
Hangulatfestő – [Red Hot Chili Peppers : Soul to squeeze]
Az elmúlt hét eseményei március 18, 2007
Posted by Réka in boldog?.add a comment
Már majdnem egy hete itthon vagyok, szörnyű betegségemnek és egy nemzeti ünnepnek köszönhetően. Végre volt időm feltöltődni. Immár negyedik napja pizsamában mászkálok itthon és egy csomót pihenek. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Az utóbbi napokban sokat tanultam, mert holnap elölről kezdődik az egész. Csak nem szabad hagynom, hogy a hétköznapok felőröljenek.
Amióta itthon vagyok, a barátaimmal is csak e-mailekben komunikálok, egyszer pedig beszéltem Csongorral telefonon, de az a beszélgetés legalább negyed órán át tartott! Nagyon jól esett, ő volt az egyetlen, aki valóban megkeresett, mert a telefonomat kikapcsoltam, erre felhívta anyukámat, hogy hadd beszéljen velem. Pedig nem akart semmi fontosat, csak csevegni. Ilyen egy jó barát! Ha aznap nem lettem volna annyira halott, talán meg is látogattam volna.
Mostanában tényleg rengeteget tanulok és az eredmény látszik is. A nyelvekre kellene leginkább koncentrálnom. Két éven belül le kellene tennem az összes nyelvvizsgát, szám szerint ötöt, és eddig egy sincs meg. Nehéz dolog… Ráadásul az egyik nyelvből Czapi fog felkészíteni, amitől egy kicsit félek, mert ő mégsem tanár. De hagyjuk most a tanulást.
Egészen boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam, annyira, hogy még fel sem tudtam fogni. Mondjuk itthon, emberektől elzárva könnyű békét érezni. Kíváncsi leszek, mi történik, ha újra társaságba kerülök. És félek is.
Az elmúlt héten minden éjjel sokat és értelmes dolgokat álmodtam. Egy-két éjszaka kivételével nem aludtam nyugodtan, zaklatott voltam. Lázas, gyorsan váltakozó álomképeket láttam, némelyik komplett történet volt. De kivétel nélkül mindegyik valami olyasmiről szólt, ami a legnagyobb félelmeim közé tartozik. Különösen sokszor álmodtam egy régebbi szerelmemmel. Egyszer azt álmodtam, egyértelműen a tudtomra adta, semmi esély arra, hogy közöttünk bármikor is újra legyen valami. Másszor pedig a mostani barátnőjével együtt jelent meg álmomban és nagyon ellenszenvesen viselkedtek. Álmodtam a macskámról is, olyan rémségeket, hogy esetleg megszökik vagy elviszi valaki. Sok más is szerepelt ezekben a furcsa “látomásokban”, de ez a két szimbólum volt a legerősebb. Jó lenne értelmezni őket.
Mostanában újabb, kissé furcsa elfoglaltságot találtam magamnak. Van egy nagyon jelentős naplóm, amely életem legfontosabb szakaszából, 2005-2006-ból származik. Az egyetlen probléma vele, hogy nagyon gyatrán lett megírva. Pedig mennyire különleges dolgok történtek velem akkoriban! Szinte bűn, hogy ennyire igénytelen a kivitelezése. Vannak benne viszont olyan részek, melyek az igényes irodalom határát súrolják és bánatosan döbbentem rá, milyen kár, hogy nem az egész ilyen. Tehát egy vállalkozásba kezdtem, mégpedig, hogy átírjam az egész kétévi naplómat egy élvezetes, szép formába. A tartalmon nem változtatok, mert nem akarom, hogy a hitelességéből veszítsen. Elég furcsa ez az ötlet, még nekem is, de mindenképpen örömmel tölt el. A napló ugyanis nekem arra való, hogy később visszaolvasva rengeteget tanuljak belőle.
Tegnap kikértem a jóskönyvem véleményét a sorsom alakulásával kapcsolatban és megdöbbentően találó gondolatokat olvashattam. A lényeg az volt, hogy semmiképpen ne mondjak le az álmaimról (pedig mostanában egyre gyakrabban fontolgattam, mert kilátástalannak tűnt a helyzet), mert már csak egy karnyújtásnyira vagyok a beteljesüléstől. A teendő pedig mindössze annyi, hogy legyek nyugodt, békés, kiegyensúlyozott és akkor hirtelen minden megváltozik majd. Az a furcsa, hogy amikor elolvastam, olyan egyértelműnek tűnt, hogy ezt kell tennem! Hogy is nem juthatott eddig eszembe?
Ezen a héten pedig pontosan úgy érzem magam, ahogy a könyv szerint éreznem kellene. Ki tudja mi lesz itt még egy hét múlva?
