jump to navigation

Fantasztikus emberek június 25, 2007

Posted by Réka in beszámoló, könnyed.
trackback

Hol is kezdhetnék bele a töméntelen esemény elbeszélésébe? Talán haladjunk időrendben.

Vasárnap elutaztam Budapestre, hogy meglátogassam Vazult. Igaz, hogy megváltozott, de azért féltem egy kicsit, mert azért mégis csak ő! Ott várt Kelenföldön. Először elvitt az egyik Vörös Oroszlán teaházba, ami tényleg a legklasszabb teázó, ahol eddig jártam. Az egész olyan, mintha valahol a Távol-Keleten lenne. Párnákon ültünk és lampionok világítottak, megittunk egy kancsó élénkpiros teát, ami rózsa, orgona, hibiszkusz, áfonya és csipkebogyó ízű volt. Jéghidegen kértük, gyümölcsdarabokkal. És egy kis medencében túlméretezett aranyhalak úszkáltak. Annyira szép volt! Itt főleg csak ő beszélt, mert felszínre törtek benne mindenfajta emlékek, amiket meg akart osztani és ezeket meg is hallgattam.

Ezután egyből Zöldpardonba mentünk, ahol csatlakozott hozzánk Aurél, a szobatársa. Egyhamar Quimby koncert vette kezdetét, ami annyira szuper volt, mint mindig. És ZP-ben nagyon különleges és érdekes embereket is lehet látni! A koncert után találkoztam egy Telekissel, akit szerintem úgy hívnak, hogy Győri Zsuzsi. Nagyon kedves volt, mert megölelgetett, pedig csak kétszer beszéltem vele eddig. És mondta, hogy Gödörben mindjárt lesz Hiperkarma. Előtte még ültünk a rakparton, ahol Vazullal nagyon jót beszélgettem. Aztán ettünk gyros-t a Boráros téren, ahol annyira vicces punk sráccal találkoztunk, hogy már görcsölt a rekeszizmom a röhögéstől, mire otthagyott bennünket. Nagyon jó szövege volt, adtam is neki 100 forintot, ami neki felbecsülhetetlen kincs volt, gondolom.

Gödörbe kissé késve érkeztünk, de még 20 perc hátra volt a koncertből, ami szintén frenetikus volt! Kint találkoztam újra Zsuzsival, aki Szandra egyik osztálytársával, Lucával volt meg a Corugával, aki végre talán emlékezett rám. És azt mondta nekem, hogy Czapit tartja a legjobb barátnőjének és ez tök jó volt.

Koncert után Vazullal jó sokat sétáltunk a belvárosi részeken. Most a pesti oldalon ültünk le a rakparton és ott vártuk meg, amíg kivilágosodott az ég. Aztán teljesült a vágyam, mert láthattam egy igazi körúti hajnalt, amilyenről Tóth Árpád is írt. Végül Budán, egy magasabb ponton néztük meg, ahogy feljön a nap az Akadémia mögül.

Végül a koleszába mentünk, ahol találkoztam a szobatársaival meg egyéb kollégiumi emberekkel és jókat röhögtem velük, mert tök szórakoztató emberek. A hazatartó buszt épphogy elértem.

Nagyon hasznos volt ez a rövid látogatás, mert végre nagyon sokat tudtunk beszélgetni és teljesen őszintén. Ráadásul most már tényleg nincs miért tartanom Vazultól. Kaptam tőle kölcsön egy olyan könyvet, amit már régen ki szerettem volna olvasni. Szerb Antal írta, a címe Utas és holdvilág. Pest felé menet amúgy kiolvastam egy nagy rakás Csáth Géza novellát. Az egyikben mond egy szép mondatot, mely számomra felettébb megnyugtató: “A hallgatás mindentudóvá teszi a nőket.” :)

Ma pedig Luciferrel volt találkozóm. Azt hittem, csak iszunk egy-egy teát, de ő szerette volna, ha inkább borozunk. Még úgysem volt ilyen soha, tehát beleegyeztem. Valójában rajongva szeretem a bort, de nem igazán bírom, ezért tartottam tőle. De korántsem bántam meg! Három órán át beszélgettünk egy üveg Villányi rosé bor okozta kellemes bódultságban. Szerintem nem csak a bor tette, de még soha nem mesélt nekem ennyit magáról Lucifer. Én pedig hallgattam a történeteit családról, lovagrendről, zenéről, tervekről, szerelemről és rengeteget tanultam. Csak néhány mondata maradt meg bennem szó szerint, de a benyomás is hatalmas, amit tett. És ő egy olyan ember, akinek érdemes odafigyelni az észrevételeire, mert bölcs és sokkal, de sokkal tapasztaltabb, mint én. A legtöbb téren egészen máshogyan gondolkodunk, de hát a különböző emberektől lehet a legtöbbet tanulni. Nem is értem, hogy miért keresi mindig a társaságomat, pedig alig-alig tudok neki megnyílni. De annyira hálás vagyok, amiért láthatóan szívesen van velem. Ő annyira csodálatos ember, hogy azt egy blogban nem is lehet kifejezni.

Sok-sok hasznos, építő beszélgetést folytattam az utóbbi három napban. Igazán jó napok voltak ezek.

Ja, és szombaton a Babamúzeumban készített rólam Zsolesz egy nagyon szép és kifejező fotót! Meg lehet nézni, itt:

Fotó, Zsolesz készítette

Hozzászólások»

No comments yet — be the first.