Átírt bejegyzés október 31, 2007
Posted by Réka in virrasztó, áradat.add a comment
Már bánom, hogy tegnap annyira kifakadtam, ezért csak a lényeges mondatokat hagyom meg abból a bejegyzésből.
Az a vágyam, hogy életjelet kapjak tőle. Nem keresem őt, pedig nincsen nála fontosabb. Napról napra szerelmesebb leszek. Újra csalódnom kell majd. Szép lenne, ha élőben zajlott volna mindez. A következő adandó alkalommal megkérem őt, hogy legyen őszinte. Félek ettől, nem is kicsit. Ha tőle is csak azt kapnám, amit másoktól, az fájóbb lenne minden eddiginél. Lehet, hogy illúzió. Mint mindig. Érzem, mekkora űr tátong az elképzelés és a megvalósítás között. Tudom mi a teendő, de rettegek. Nem számít. Semmi, csak ő. Testközelben akarom őt, karnyújtásnyira.
Ennyi az egész.
“Sometimes I’m so alone, even in your arms like each of us keeps a little wall inside our hearts… But in your soul I’ve found the one.”
Ezt hallgatom: [Lamb - Hearts and Flowers]
Idézetes október 28, 2007
Posted by Réka in irodalom, világvége.add a comment
Most nagyon hülye helyzetben vagyok. Semmi rendkívüli nem történt, úgyhogy felesleges élménybeszámolót tartanom és amúgy sincs semmi kedvem hozzá. Csak szokás szerint kavarognak bennem mindenfélék.
Néha teljesen idegen emberek nálam jobban meg tudják fogalmazni, amit érzek. Ezért nézze el nekem mindenki, hogy most két idézetet közlök.
“Nem tudom, mikor veszítettem el. Mikor tértem magamhoz. Vagy hogy valaha megvolt-e egyáltalán. Hogy valaha volt-e oszthatatlan. Hogy amit érzek, tényleg a hiány érzete, vagy tévedek, eleve félreértem az egészet, sosem volt semmi más, csak ez az űr és amit az egykor volt Egy, a visszaszerezhetetlen teltség fájdalmas nyomának érzek, az maga telt, gazdag és legfőképpen az egyedül valóságos. Hogy a hiány csak valaminek a rossz neve volna. És ne csodálkozzak, ha ezen a rossz néven szólítom és mégsem hallgat rá. Nem hallgat, nem tűnik el. Mozdulatlan, soha ki nem billenthető.”
“A fájdalom tanít meg az emberek között fennálló, megszüntethetetlen távolságra. Kimondom, hogy fáj, elhiszik, és elképzelt fájdalmamat a saját korábban érzett fájdalmaik emlékével hasonlítják össze, ezen az alapon próbálják csillapítani. Ezt hívják együttérzésnek, holott ha valamihez nem, egykori érzéseik emlékével éppen az én érzéseimhez nem lehet lejutni. El lehet vele jutni a szeretetig, el a tevékeny segítségig, mindenféle problémák megoldásáig, csak hozzám nem, ahhoz nem, amit én érzek. Amit éreznek, nem együttérzés tehát, hanem szánalom, sajnálat, szeretet, felelősségérzet, kötelességtudatból fakadó segíteni akarás, hívhatom, ahogy akarom, a lényegen nem változtat, az érzés magányos marad, arról, hogy mennyire fáj, nem alkothat fogalmat rajtam kívül senki.”
(Németh Gábor egyik regényéből)
Vannak olyan dolgok, amiket nem szabadna gondolnom és éreznem, de ennek ellenére mégis ott motoszkálnak bennem. Néha felszínre törnek, de általában elfojtom.
Blogoljunk! október 16, 2007
Posted by Réka in derűs.add a comment
Igen, most lelkes vagyok blog témában! Néha megfordul a fejemben, hogy mi lenne velem nélküle. Biztos sokkal nehezebben telnének a napjaim. Valójában én nem is írok ide olyan gyakran, de mégis központi helyet foglal el az életemben. Ha nem lenne egy hely, ahol szabadon értekezhetek mindenről, akkor sokkal több terhet kellene cipelnem, legalábbis úgy érzem. Nincs ebben sok logika, végtére is az nem old meg semmit, ha írok ide róla, na de mégis… Valamit azért számít.
Ma tényleg jó kedvem van. A tegnapi dolgok nem múltak el, de már nem bírom azt, hogy nálam minden elméleti síkon zajlik és semmi, semmi megvalósítás. Rájöttem, hogy nekem önbizalom kell. Ezért ma el is mentem kontaktlencsét rendelni. Nem tudom, mennyit fog számítani, hogy szemüveg nélküli és kicsit szebb fogakkal bíró ember leszek, de nekem segít majd. Reményeim szerint bátrabb leszek. Mert ugye a szép embereknek áll a világ. Jó, ezzel én nem értek egyet, de ezt tapasztalom. Aki szép, annak mindent szabad, az mindent elér. A másik ilyen dolog, ami előtt fejet hajt a nagy átlag, az a tudás, de az sincs elég. Soha nem fogok annyit tudni, mint szeretnék.
Erről jut eszembe, csütörtökön történelem fakultáció! Addigra kb. 10 darab A/4-es oldalt kell gyártanom egyrészt Vallás és kultúra az ókori Keleten, másrészt Az athéni demokrácia kialakulása témában. Ma nekiülök az egyiknek, még lelkes is vagyok. Ja, és holnap biológia témazáró. Az is kellemes dolog, imádom a biológiát.
Nem írok ide nagyon a suliügyekről, mert nem sokakat hoz izgalomba ennyire. De történt ma még valami. Írt végre a török barátom, akivel már majdnem több, mint két éve levelezgetünk. Már kezdtem beletörődni, hogy nem ír többet, de nagyon el is szomorított ez. Aztán ma jött levél, amiben küldött két karkötőt meg sok-sok kedves dolgot írt! :) Egy friss fényképet is mellékelt magáról és meg kell hagyni, egész jóképű fiú lett belőle! Valahogy mindig úgy élt az emlékezetemben, mint valami kisfiú, mert pár hónappal még fiatalabb is nálam, de az a kép, amit eddig láttam róla, két éve készült. Mindegy, ami fontos, hogy kedvelem őt, mert nagyon intellektuális, hasonló gondokkal küzd, mint én és nincs még egy levelezőtársam, aki ennyire hűséges lenne. Vele tényleg mindent meg tudok vitatni. Régebben az eszmecseréink történelemről, politikáról, filozófiáról, vallásról, társadalmi, családi kérdésekről szóltak és szeretném ezeket újra megbeszélni vele, mert kevés ember van az ismertségi köreimben, aki mindebben tájékozott, érvelni is tud és művelt is egyaránt… Ő egy igazi géniusz amúgy. Eddig génsebész akart lenni, de erről valamiért lemondott, szóval inkább gyógyszerészeti kémikus lesz és orvos. Kémia, fizika, matek, geometria, biológia tanfolyamokra jár szabadidejében. :) Úgy bírom.
Ma beszélgettem a buszon egy nénivel, akinek 4000 könyve van otthon és a mai napig mindent elolvas, ami a kezébe kerül. Ráadásul sok nyelven is beszél, azt hiszem. Ajánlott mindenféle olvasmányokat is, főleg történelmi-társadalmi kuriózumokat. Annyira jó, hogy mostanában csupa ilyen emberrel hoz össze az élet! :)
Nos, itt berekesztem az elbeszélést, mert hívnak a töri tételek. Most kifejezetten jól esett, hogy nem írtam semmi érzelmi-szellemi válságról, csupán történésekről. Több ilyen is kellene.
