Fehér, fehér november 17, 2007
Posted by Réka in bágyadt.add a comment
Nem is tudom elmesélni, mennyire jó, amikor kint hideg van, itt bent pedig meleg és én itt lehetek. Mostanában ez a kedvenc érzésem. Nagyon szeretném, hogy téli szünet legyen, de nem azért, hogy ne legyen suli, hanem… annyi mindent szeretnék csinálni. Olvasgatni, zenét hallgatni, feküdni betakarózva, forralt bort inni, táncolgatni, jókat beszélgetni, filmeket nézni, sétálni a hóban. Egy kis csend, nyugalom, nagyon jót tenne. Mondjuk legtöbbször teszek róla, hogy egyedül lehessek és olyankor élvezhetem is ezeknek az áldásos hatását.
Megint érdekes, kifejezhetetlen hangulat ereszkedett rám. Az a baj, hogy nem állnak rendelkezésemre megfelelő eszközök, hogy híven le tudjam írni az ilyesmit.
Búg a hősugárzó, szakad a hó, itt van előttem egy nagyon jó könyv, majdnem egyedül vagyok itthon, tompán fáj a fogam, de nem csak az. Sokminden. Ilyesmiről lenne szó és nem tudom, tudjátok-e, mennyire fenséges érzés ez az egész. Mondjuk biztosan.
Annyira sok dolog jár a fejemben, csak nem tudom, írjak-e még ezekről. A régi témáról már biztosan nem. Általában, arról a szörnyű, fájdalmas, majdnem hogy gyűlölt érzésről nem akarok. Szerelem. Nem is tudom, mi az, csak azt hittem, hogy mégis. Ami egyoldalú, az nem az. Ami viszonzott, arról pedig sok idő dönti el, hogy van-e jogosultsága azzá lenni. Nem ábrándultam ki az egészből, de szeretnék elővigyázatosabb lenni. Szeretnék ismerni egy nyugodt, kifinomult, biztonságos, szerethető embert, de valójában ráér, sok időm van még. Mindenki azt mondja, hogy olyat esetleg csak az egyetemen fogok megismerni, amilyet én keresek. Nem is baj.
Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ami mindenki szemében rossz dolog, nem kell feltétlenül, hogy én is annak tartsam. Ha sajnálni akarnak, tegyék nyugodtan. Nem nagyon érdekel és cseppet sem igénylem. A sajnálat egy rohadt érzés, nem kell. Erről sok gondolatom van, lejegyzésre várva, de valahogy nem akarom most.
Nem szeretném, ha megkeseredett embernek látna a sokaság, mert nem vagyok az. Persze, hiába bizonygatnám, hogy régen éreztem ilyen jól magam. Valójában ez a sok hülye, nevetséges fájdalom jobb emberré tesz. Én arra lettem kitalálva, hogy nyugodt, fegyelmezett, kedves ember legyek és talán most újra sikerül.
Jól érzem magam, hogy ezeket leírtam ide, ezért most visszatérek a könyvemhez.
Vége november 11, 2007
Posted by Réka in fordulat.add a comment
Nem nagyon érzem szükségét a köntörfalazásnak. Azokból, amiket rengeteg hónapja írogatok, úgyis mindenki tudja, nagyjából mik zajlottak bennem. Ennek is vége lett, ez vérbeli kiábrándulás. Csak kár, hogy szomorúan fejeződött be, de végülis lehetett volna másképp is? Nem nagyon hiszem. A lényeg, hogy most már biztosan tudom: az illető fiú tényleg semmit nem érzett irántam és valószínűleg terhére is voltak a beszélgetéseink. Erre nem nagyon lehet mit mondani, van ilyen. Velem elég gyakran. Nagyon nyomasztó, hogy megint fél éven keresztül pazaroltam az érzéseket valakire, akit ez nem nagyon hatott meg. De most egyáltalán nem vagyok olyan szomorú, mint amennyire elvárható lenne. Tömény kiábrándulás vett erőt rajtam. Új szemléletmódot kell kialakítanom, mert már régóta egy bizonyos érzés szűrőjén keresztül néztem mindent. Van ebben valami izgalmas is, mert kedvelem a változásokat. Nagyon nagyon szeretnék egy igazi, hatalmas, pozitív változást, mert minden szerelemmel kapcsolatos ügyem hasonlóképpen ért véget, mégpedig rám nézve megalázóan.
Amikor ma utaztam haza, mindenütt fehérbe burkolózott a táj és nagyon megnyugtatóan hatott rám. A fehér a keleti kultúrákban a gyász színe, de itt nyugaton a tisztaságot és az ártatlanságot jelképezi. Eszembe jutott akkor is ez a kettősség és boldog vagyok, mert én is tisztán és talán ártatlanul kerültem ki ebből az ügyből, minden szomorúság ellenére.
Fél év… lesz mit bepótolnom. De már túl tudok lépni, azt hiszem. Mindig kell nekem egy elbukás, hogy vissza tudjak szállni a földre és emberien tudjak viselkedni.
Annyira sokat tanultam ezek alatt az évek alatt, de mindig rájövök, hogy soha nem eleget. Most azt hiszem, alázatot kell gyakorolnom. De ha eljön a tavasz és még mindig egyedül leszek, azt nem fogom kibírni. Nem tudom, van-e határa a tűrésemnek, de eddig még nem tudok róla, hogy lenne. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem a fejem és a benső késztetéseimmel ellentétesen viselkedjek. Nem is fontos, csak ezt a rövid időszakot éljem túl, amíg feldolgozom.
Próbálok ismerkedni, nem keseredek el. De nem akarok ilyet többet, hogy én keresem a kegyeit valakinek. Majdcsak találok valakit abból a kihalófélben lévő férfitípusból, amilyet én keresek. Annyi ember van a világon és egészen sok tetszik.
Vannak dolgok, amikkel elfoglalhatom magam és örömet is okoznak. Van sok ember, akik minden helyzetben mellettem állnak. Sírni nincs okom. Ennél többet egyelőre nem is kívánhatok magamnak.
“Let the golden age begin!”
:)
Itthon november 9, 2007
Posted by Réka in bágyadt.add a comment
Igen különösen érzem magam, nem túl jól. Szerintem ha rajtam múlna, soha többé nem mennék el itthonról. Itt jó illatok vannak, kellemes meleg és szól ez a zene. Van végre ilyen nagy fejhallgatóm itthonra és elmerülhetek a zenehallgatásban.
Kint annyira hideg van és olyan sok ember, akikkel már nem tudom, hogyan kell bánni. Ezentúl inkább befogom a szám. Félre is értenek gyakran. Amíg alig mondtam valamit és csak tettem a dolgom, addig minden rendben volt. Nem nekem találták ki ezt, hogy emberek között kell lenni és beszélgetni velük.
Csak egy dolog számít. Ha azt megoldottam, majd fogok sok mással is törődni. De én nem bírom tovább. Az tényleg igaz, hogy inkább bánjuk a megtett dolgokat, mint azt, amit elmulasztottunk. De aki egész életében csak várt és mérlegelt, annak nehéz cselekvésre szánnia magát. Az a baj, hogy sokat veszíthetek. De végülis egy csalódással több vagy kevesebb… nem sokat számít már. Ez most nem irónia, tényleg nincs nagy jelentősége.
Erről írtam már sokat, úgyhogy nem szaporítom a szót. Fél éve csak ilyesmikről írok.
Ezen a hétvégén megyek Telekis bulira. Remélem, ez most tényleg jó lesz. Megpróbálok ismerkedni, elvégre mindenki ezt csinálja. Egy olyan emberhez nem biztos, hogy hűségesnek kell lenni, aki észre sem veszi, hogy mindent megtennék érte.
“An invisible kite string connects me to you, I know that it’s selfish to think you’d come here.”
Nem baj. Fáradt vagyok, tele vagyok gyógyszerrel. Ennek az énekesnőnek a dalait pedig akár szóról szóra is bemásolhatnám ide, ha lusta lennék megfogalmazni a gondolataimat. Még mindig jó meleg van. Odakinn pedig esik az eső és ez nem jó nekem. Úgy lehangol, de nem csak ez. Van itt még rengeteg más dolog is.
Ezt hallgatom: [Beth Orton - Pieces of sky]
