Esik a hó december 30, 2007
Posted by Réka in derűs, film.add a comment
Mármint nem igazából, csak így a blogomon. Annyira jól néz ki! :) De sajnos csak január 2-ig nézhet ki így, mert utána már fizetni kell az ilyen extrákért.
Úgy tűnik, mégsem itthon szomorkodva fogom eltölteni a Szilveszter éjszakát! A korábban meghiúsulni látszó terv mégis életbe lépett, ezért Czapival és Csongorral az éppen megnyíló Műhelyben fogunk ünnepelni. :) Ez most roppant pesszimistán hangzik majd, de legalább végre van valami, amiért megéri élni. Az utóbbi hetekben nagyon elhagytam magam… már tényleg vissza kellene rázódnom.
Nem is nagyon akarom vesztegetni a szót arra, hogy mennyire rosszul teltek az elmúlt napok. Még mindig nem oldódott meg az ügyem és ez szerintem továbbra is sok fejfájást fog nekem okozni, de azért kicsit kezdek felengedni. Sok dolog van, ami arra buzdít, hogy legyek kicsit boldogabb. Például az a sok ember, aki szeretettel néz rám, aggódik értem… Nem tudok soha elég hálás lenni nekik. :)
Elkezdtem odafigyelni az egészségemre is, mert akkor könnyebb jókedvűnek lenni, ha nincsen semmi testi probléma.
Ilyesmikkel foglalkozom. Nézek egy csomó filmet is, olvasgatok. Az Újévben pedig eljön Gina és további filmeket nézünk majd. :D Nagyon sokat gondolkozom a filmeken is, amiket forgatni fogunk Ginával az iskolai filmpályázatra.
Egész jó érzés, hogy most egy teljesen újfajta életet kell kitalálnom magamnak. Amúgy is szeretem a változásokat, de ez éppen az, amire mindig is vágytam. Nincsenek kötöttségek, senki nem próbálja korlátozni a szabadságomat. Azzal foglalkozhatok, amivel szeretnék. Nemet mondhatok és nem kell rettegnem a következményektől. Még nem nagyon tudom elhinni, hogy ez tényleg bekövetkezhet.
Mindegy, érzem, hogy minden rendben lesz… Próbálok nem gondolni arra sok emberre, akik valaha visszaéltek a bizalmammal, átvertek vagy elárultak valamiképpen. Nélkülük is maradt még nekem egy csomó mindenki. Legalább szépen lassan el-eltűnnek azok, akikkel nem éri meg foglalkozni.
Nem tudom, fogok-e még írni ebben az évben. De jövőre mindenképpen! Az lesz az egyik fogadalmam, hogy próbálok sűrűbben írni a blogomba. :)
Ezt hallgatom: [Beck - Nobody's fault but my own; Echo and the Bunnymen - Killing Moon]
Folytatódik december 30, 2007
Posted by Réka in rezignált, virrasztó.add a comment
A blog tehát ugyanonnan folytatódik, ahol abbahagytam, csak új címen és egyelőre kommentek nélkül. De ez majd úgyis változik, hiszen ezt a verziót nem tervezem elhagyni. Szükség volt erre a kis változtatásra, hogy szabadabbnak érezhessem magam és természetesen, hogy ne tudjanak egyes emberek visszaélni a korábban leírtakkal. Mindegy, e rövid magyarázat után minden megy tovább a régi kerékvágásban.
Eddig egyik hónapban sem írtam annyira keveset, mint most decemberben, de tényleg könyörtelen időszak ez. Még nem csillapodott a zűrzavar, de nemsokára mindenképpen pontot akarok tenni néhány felzaklató ügy végére. Majd tudósítok, ha történik valami fejlemény ezzel kapcsolatban. Az úgyis olyasmi lesz, amit nem hagyhatok majd szó nélkül.
Kár, hogy iszonyatosan fáj a kezem, mert ha ez nem lenne, akkor sok dolgot elmesélnék. De sajnos valamitől begyulladt minden elképzelhető ízület, ín, ami a jobb karomban, kezemben található. Amúgy elég gyakran van ilyen. Most a gépelés is pokoli fájdalommal jár. Ehhez képest rengeteg levelet írtam, de azok halaszthatatlanok voltak.
Ma nagy összejövetel volt nálunk, mert apám sok barátját elhívta. Kártyapartit rendeztek, én is részt vettem. Nem vagyok elragadtatva a társaságtól, de nagyon nagyon szeretek kártyázni. Összesítésben második lettem, ami nem is rossz annyira.
Na, micsoda izgalmas események…
Ez a karácsonyi szünet is elég sekélyes, még ki sem tettem a lábam a házból, amióta elkezdődött. Na jó, az udvaron persze voltam, de tovább nem merészkedtem. Nagyon rosszul érzem most magam az emberek között és furcsa félelmeim támadtak, amik nem hagynak nyugodni. Eléggé ki lehetek készülve idegileg, mert soha nem fárasztottam magam ilyesmikkel, amiktől újabban halálfélelem kerülget. Erről fogok még írni, de most képtelen vagyok bárminemű eszmefuttatásra.
Állandóan csak pihenek. Elhatároztam, hogy az Újévig egyetlen tankönyvet sem veszek elő, legfeljebb a köteteket, amikből verseket kell tanulnom, mert az nem annyira megterhelő és szeretem is csinálni.
Na jó, ebből ennyi elég, mert teljesen használhatatlan vagyok pillanatnyilag. Nagyon rámfér a kiadós alvás. A földön fogok aludni, az valahogy biztonságérzetet ad.
Valamikor a közeljövőben majd előrukkolok egy épkézláb bejegyzéssel is, amiben sok témát szeretnék majd alaposabban körüljárni. Több dolog is volt, amiről szerettem volna írni itt a blogban, de különböző okok miatt mégsem tettem. Ezeket mind be fogom pótolni egy más alkalommal.
Most csak azért írtam, hogy megnyugtassam magam: itt ez az új blog, mindent tiszta lappal kezdhetek, azt írok ide, amit akarok… Felemelő érzés!
Hideg napok december 13, 2007
Posted by Réka in filó.add a comment
Most váltottam, szerintem egész jó. Kellett valami télies megjelenés a blogomnak, mert az előző erősen emlékeztetett az őszre. Talán évszakonként kellene változtatnom a blogom külsején? Ez eddig eszembe sem jutott, hogy akár valami rendszert is vihetnék ebbe, ezért csak úgy hirtelen kirohanásból szoktam cserét végrehajtani.
Sok hülye dolog van mostanában, ezekről semmi kedvem írni, mert nem írhatok azt, amit akarok és fáraszt is minden. Természetesen nincs olyan dolog, amin ne tenném túl magam előbb-utóbb, de ez egyáltalán nem jelent megbocsátást. És ha nem mondok semmit, nem hánytorgatok fel, az pedig nem jelenti azt, hogy nem is létezik a probléma. Hogy nincsenek érzéseim és szó nélkül túlléptem az egészen. Még ha nem is rendezek jelenetet (mert ez nem az én műfajom), akkor is telhet évekbe, míg elintézem magamban, hogy ne fájjon. Ennyit erről.
Azon kaptam magam, hogy nem találok olyan zenét a gépemen, melyhez hangulatom van.
Hosszú, hosszú hetek óta csak az a szó jár a fejemben, hogy szabadság. Minden üres percemben eszembe jut és azon gondolkozok, milyen lehet? Vajon sokan érzik úgy, hogy még soha nem tapasztaltak valódi szabadságot? Nem sok felhőtlen életről tudok, de jó néhány embert képzelek szabadabbnak magamnál. Rabja vagyok olyasmiknek, amiknek mindenki, például döntéseknek, szenvedélyeknek, ösztönöknek, de mindez természetes. Ezeken felül vannak gátló tényezők számomra, melyek abnormálisak.
Végülis a Sea Change albumot hallgatom, valamiképpen mindig ennél kötök ki. Majdnem minden életérzéshez alkalmas zenei aláfestés, talán az életem filmzenéje is lehetne. Erről jut eszembe, mostanában annyira sok filmet nézek, hogy néha a saját napjaimat is jelenetekben, plánokban látom. Ritkábban úgy érzem, mintha egy forgatókönyvnek engedelmeskedve cselekednék és egy szövegkönyv tartalmát mondanám fel, amikor hozzámszólnak. Ez nem komoly, inkább vicces érzés, egyféle szakmai ártalomnak nevezhető, bár inkább csak egy hobbi mellékhatása. :) Azért többnyire ura vagyok a tetteimnek.
Ja, amúgy most éppen a függetlenség és az önállóság egy fajtáját is élvezem. Eddig nem nagyon gondoltam úgy magamra, mint aki független vagy önálló. Sok mást is élvezek újabban, például a táncot. Múlt héten pénteken igazán szerét tettük magunknak Csongorral és Czapival az Alabama Bárban! :D Az lenne ám az élet, ha minden hétvégén lenne valami ilyesmi!
Tudom, hogy vár rám még mostanában egy csomó rossz hír, balszerencse, meghatározó fordulat, de nincs kedvem előre gondolkodni rajtuk. Így is jó, úgy is jó, mindenhogyan jó lesz. Persze nem azonnal. De a nagy döntések előnyei sokszor csak hosszútávon válnak nyilvánvalóvá.
Imádom, hogy tél van. Végülis varázsa a világon mindennek van.
