Hajnalban a gép előtt gubbasztok, történelmet kellene tanulnom, de vészesen kevésnek érzem a tudásom… ennek ellenére maradok, mert néha blogolni is kell. Ezt úgyis ritkábban űzöm, mint a tanulást. Amúgy most cseppet kiegyensúlyozottabb vagyok, mint egy héttel korábban. Éppen csak egy kicsivel. Az életkedv is kezd visszatérni belém.
Örülnék ha lenne valami, ami leköti a figyelmem. Egyszerűen nem tudok most odafigyelni a szokásos kedvelt tevékenységeimre. Nagyon álmos vagyok, de még ott várja az egész ókor, hogy átismételjem. Valójában ehhez az emelt szinthez minden egyes szót kívülről kellene vágni, ami a könyvben le van írva és ezzel nincs is semmi gond, mert én vállaltam meg ilyenek és tudtam, hogy ez ezzel jár, de… mindenkinek vannak akaratgyenge pillanatai és én nem örülök, hogy nekem éppen hatalmas összefoglaló dolgozat előtt van ilyenem.
Ezt leszámítva egészen kellemes a közérzetem. Kezdem felfedezni a közelmúltban bekövetkezett nagy változás előnyeit. Néha sírva tudnék fakadni, annyira jó ez a hirtelen jött szabadság… Annyi ideig, majdnem nyolc évig álmodoztam erről és váratlanul csak úgy rám szakadt az egész. Tényleg lassan megy feldolgozni, hogy felszabadultam. Jó, ez lehet, hogy patetikusan hangzik, de csak az tudja megérteni, aki szintén szenvedett egy másik ember szellemi, testi, lelki elnyomásától ilyen sok ideig.
Iszonyatosan nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell beszámolnom a tetteimről, nem vonnak felelősségre a gondolataim miatt, nem gyanúsítanak a vélt és valós bűneimmel, nem nyomnak el, meghallgatnak… körülbelül ilyen érzés lehetett megélni a rendszerváltást is. :D
Hú, ma voltam a könyvtárban és kivettem három könyvet Anthony Burgess-től. Alig várom, hogy olvashassam őket! Az egyik tanárom kiírta nekem dvd-re a Mechanikus narancs című fantasztikus filmet, ami az egyik kedvencem és annyira örültem neki, hogy kedvem támadt elolvasni a könyvet, amin alapul. Tényleg alig bírom türtőztetni magam, hogy ne hajítsak félre minden törikönyvet és helyette ezt olvassam. Ráadásul a tanárom szerint még jobb, mint a film… hatásosabb. Kíváncsi vagyok. :) Ja, amúgy kaptam még tőle két dvd-t telis tele filmklasszikusokkal!! Maga a mennyország. Még időm is lenne élvezkedni rajtuk, ha nem félév lenne és nem lenne muszáj végkimerülésig hajtani.
Visszatérve a korábbi témámhoz.. egy darabig a nagy fordulat után arra vártam, hogy lecsillapodjanak a kedélyek és nyugodtan élvezhessem az áldásos következményeket (a rengeteg szomorúság mellett). De valahogy csak nem jött el a béke és ide-oda ténferegtem, boldogtalan voltam, vártam valamire. Pontosabban arra, hogy kezdetét vegye a szabadság, amit annyira óhajtottam. De nem tudtam, mikor lesz ez a kezdet, csak vártam hosszú hetekig.
Most pedig az jut eszembe, hogy mennyire hülyeség ez az egész. Attól a pillanattól kezdve élveznem kellett volna, amikor először észrevettem, hogy felszabadultam. Végülis ha örökké várok a jobb kor kezdetére, akkor nem fog eljönni, mert soha nem hangzik el magától a diadalmas vezényszó, ami véget vet a boldogtalanságnak… Annyira sok hülye hibát követek el.
Mindenesetre jó, hogy ezt tisztáztam magammal.
“Oh, what a beautiful way to break my heart!”
Ezt hallgatom: [Beck - Beautiful Way]
0 Válaszok to “Pár mondat a szabadságról”