“Completely silent now, with heaven’s help you’ve cast your demons out.”
Viszonylag sokat aggódtam a jövő miatt az előző hetekben. Viszont ahogy közeledik a tavasz, úgy kezdek én is oldódni. Most nem annyira érdekelnek a komolyságok, szinte semmi, aminek súlya van, hanem szeretnék inkább könnyed, egyszerű dolgokkal foglalkozni.
Ma különösen jó volt hazasétálni. Igaz, akkor még szomorú voltam valami miatt, de út közben jöttem rá, hogy mennyi mindenem van. Szerencsés vagyok, mert általában felismerem a hibáimat (néha túl későn, de legalább akkor is be tudom ismerni), kivételes képességekkel lettem megáldva, valamint igazán tudom élvezni a természetet. Ez csak néhány azok közül, amiért hálát adhatnék néhanapján. A természet élvezete amúgy szerintem nagyon fontos dolog – olyan jó, ha valaki nem csak elsétál mellette. Ma este teljesen felszabadult érzésem volt: megálltam egy kis hídon a malom mellett (nem mesébeillő táj, bármennyire is úgy hangzik, sokkal inkább ipari) és néztem egy patakot, csillagokat, kicsit fújt a szél, pezsgős cukrot ettem és ilyenkor rá lehet jönni, hogy semmi több nem kell a valódi boldogsághoz. Abban a pillanatban semmi nem zökkenthetett ki. Ha akkor meghalok, boldog emberként végeztem volna. Tudom, hogy ezek nagy szavak és nem teljesen ideillőek, de érzékeltetni szeretném, hogy mennyire jó volt ezt felfedezni. Hogy hiába akarok elérni dolgokat, mert ha egyszer sikerül, mindig többet és jobbat akarok majd – ilyen az emberi természet. De amikor nem akarunk semmit, olyankor csodás pillanatok (órák, napok, évek) hullanak elénk. És ez a véletlen boldogság sokkal szebb, mint az, amit kierőszakoltunk (amiért “megküzdöttünk”, hogy hétköznapian szóljak). Tudom, hogy ez nem új gondolat, nem én találtam fel, de időről időre újra fel kell fognunk egyes örök érvényű igazságok értelmét. Nekem ma például sikerült ezt újraértelmeznem, mert jó volt ott a hídon állni.
Arra emlékeztetett, amikor gyerek voltam, mert akkor állandóan ilyen látszólag értelmetlen, mégis iszonyúan jóleső dolgokkal töltöttem az időmet. Akkor még nem sajnáltam a fáradságot, hogy órákig azon a hídon álljak vagy csak úgy az udvaron, otthon. Gyakran nekivágtam az utcánk végén kezdődő végtelen mezőknek is. Néztem, hogy milyenek a csillagok meg azt, ahogyan az ég színei változnak és egyáltalán nem volt haszontalan, mert mindig ilyenkor tudtam meg a legeslegtöbbet magamról. Ez az érzés azért mindig ott motoszkál bennem, amikor könyvekből, a társadalom törvényszerűségeit és a múlt összefüggéseit kutatva próbálom megismerni a világot, az embereket, magamat. Annak is van értelme, mindenképpen van, hiszen akkor nem válaszottam volna ezt leendő szakmámnak. De más szempontból pedig sokkal beszédesebbek az egyszerű, szép jelenségek.
A lényeg számomra az, hogy nincs miért aggódnom, ami a jövőt illeti. Hiszen előre tudhatom, hogy minden rendben lesz. Eddig is minden rendben volt, minden úgy zajlott, ahogy kellett.
Azért vannak megint olyan érzéseim, melyeket ebben a naplóban nem tárhatok fel. Nem egyes konkrét személyek miatt, mint korábban, hanem általában az emberek miatt. Mindenkiben van olyasmi, ami nem élné túl, ha kikerülne a külvilágba. Nem szeretném a valóság tükrében boncolgatni egyes érzéseimet, mert itt bent kell még megerősödniük.
Mondjuk, nem lehet itt konkrét érzésekről beszélni. Csak érdeklődésről, reményről, örömről. Csupa megfoghatatlan dolog, valami meg nem magyarázható módon mégis jó ez az egész. És ez is olyasmi, amit nem “akarok”, nem “elérni”, “megszerezni” vágyom, hanem örülök, hogy létezik, hogy adódik alkalom és lehetőség, hogy egyáltalán észrevegyem abban a masszában, ami a világ.
Remélem, nem zavar senkit a ködös megfogalmazás, de nem kötelességem minden rezzenésemről részletesen tájékoztatni a publikumot, hanem mindig csak annyiról, amit éppen szívesen mondok el, jóleső érzéssel.
Olyan jó lenne, ha örökre így maradhatna minden, ahogyan ma este van! Ez a béke kellene minden percben. Persze, az embernek próbára kell tétetnie, meg kell tartania az ilyen állapotokat. Nem könnyű sohasem.
“Your halo is slipping down.”
Ezt hallgatom: [A Perfect Circle - The Noose]
0 Válaszok to “Nincs semmi baj”