Let the golden age begin!

Ebben a hónapban szinte nem is írtam, talán csak egyet-kettőt elvétve. Valójában nagyon gyakran akartam, de csak olyan dolgok jutottak eszembe, amikről a blogom olvasói közül néhánynak már részletesen beszámoltam és mindig arra gondoltam, hogy nekik mennyire unalmas lenne elolvasni. Tudom, hogy hülyeség, de kicsit paranoid lettem, hála a közelmúlt nem túl kellemes eseményeinek. Sőt, azt hiszem, inkább ezek miatt a rossz dolgok miatt nem írtam. Nincs kedvem írni róluk. Nincs is rájuk megoldás, majd elmúlnak. Van egy csomó ilyen gond, amiken csak az segíthet, ha próbáljuk túlélni. Ha belegondolok, tényleg minden megoldódott idővel, még akkor is, ha nyolc év kellett hozzá. Ez klassz érzés és vigasztaló.

Elég furcsák ezek a napok, amiket most élek. Olyan a hangulatom, mint annak a képnek, ami a blogom fejléce. Én vagyok a fa. Vannak tényleg igazán kiemelkedő pillanatok, de sok szörnyű is. Nem kibírhatatlan, de néha nehéz megbirkózni azzal, ahogyan vonul az idő és semmi az égvilágon nem változik. Nincsen semmi, ami keretbe foglalja a napjaimat, csak a suli, de az más, mint amire vágyok. Tudom, hogy ez az árnyoldala ennek a szabadságnak, amit annyira akartam, de mégis… nem tudom, hogyan kezeljem ezt a könnyű, üres érzést. Megőrjít, mert soha nem éreztem ilyet, mindig ezer dolog korlátozott. Persze, még most is maradt néhány, de a legsúlyosabbak már eltűntek.

Mindegy, hülye érzésem van, ahogy ezekről írok. Majd megtanulom kezelni a szabadságot is, mint sok mást. Elvégre minden új szituációhoz hozzá kell szokni, nem is tudom miért siránkozok. Mondjuk, nem ez a legnagyobb bajom, sok súlyos dolog terhel, de azok nem ide valók.

Annyira szeretnék néhány vidám dologról is beszámolni! Sokszor érzem magam iszonyatosan jól, de azokat nem tudom elmesélni, mert csak hangulatokról, látványokról, pillanatokról, gondolatokról van szó, amiket nem tudok úgy visszaadni, hogy akár megközelítse az élményt. Pedig isteni szokott lenni.

A zene is jól esik. Van egy előadó, aki régóta a nagy kedvenceim közé tartozik és nagyon különleges nekem, most pedig menthetetlenül összekapcsolódtam a zenéjével. Sok albumát szinte egyáltalán nem ismertem, ezért nekiláttam, hogy beléjük hallgassak… hú, hát napokig nem bírtam szabadulni a hatástól. Ez valamikor a múlt héten volt, azóta is szinte csak őt bírom hallgatni. Néha beteszek egy-egy más számot is, de olyankor türelmetlenül várom, hogy visszaválthassak. Az a jó, hogy minden stílusban, minden hangulatban alkotott, ezért minden alkalomra megfelel. Nagyon nagyon örülök, hogy így újra felfedeztem magamnak és új jelentőséget nyert a zenéje számomra. :) Ettől például tényleg jól érzem magam.

Ezeket az utolsó hideg, borús napokat próbálom túlélni, aztán majd jön valami más. Ahogy mindig.

“Days fade to black in the light of what they lack.”

Ezt hallgatom: [Beck - Already dead]