Élek még

Most csak gyorsan írok valami helyzetjelentést, hogy mindenki láthassa, itt vagyok még. Tulajdonképpen az utóbbi héten nagyon súlyos beteg voltam és nem igazán jutott eszembe, hogy blogoljak. Megint megtámadott valami aljas vírus és szerintem már évek óta nem voltam ennyire rosszul. Nem is tudtam eddig, hogy milyen szörnyű érzés lázasnak lenni, mert körülbelül három éves voltam, amikor utoljára produkáltam ilyesmit és abból semmire nem emlékszem. A kiszáradás, a hányás, az injekció és a kórházba kerülés lehetősége tényleg borzalmas volt. Talán tényleg vigyáznom kellene magamra. Nem is tudjuk értékelni az egészséget, amíg csak könnyebb megfázást vagy néha egy kósza influenzát kell legyűrnünk. Ez most amolyan közhely volt, de valójában nem szoktam ezen gondolkodni.

De legalább végre volt időm olvasni. Azt azért bánom, hogy egyetlen percet sem töltöttem tanulással, kivéve talán a mai napot. Elővettem a törit, hogy elolvassam a leckéket, amikről lemaradtam és alig bírtam letenni, megint teljesen magával ragadott. Azt hiszem, végre visszatér a kedvem a tanuláshoz. Ehhez tudni kell, hogy a téli szünettől kezdve fokozatosan lankadni kezdett az érdeklődésem, de nem tudom miért, mert cseppet sem volt tudatos. Talán most megint kezdem átérezni a dolgokat.

Azt is tervbe vettem, hogy jövő héten elmegyek moziba, mert ezer éve nem voltam. Nagyon szeretek egyedül moziba menni, mint ahogy itthon is csak egyedül bírom beleélni magam a filmekbe és persze teljesen sötétben, fejhallgatóval. A mozi azért eléggé hasonlít erre, ha nem beszélget senki körülöttem.

Itt aludtak amúgy a fantasztikus barátaim. :) Ettünk, filmeket néztünk, olvastunk, zenéltünk és beszélgettünk a filozófiáról. Többek között. A rövidsége ellenére is annyira tartalmas és becses alkalom volt. Nagyon szeretek velük lenni. Remélem, el tudnak jönni máskor is, mondjuk ha már nem lebeg a fejük felett az érettségi és különféle nyelvvizsgák réme. A szüleim sütögetős kerti partikat szoktak rendezni nyár közeledtével és ma este megemlítették, hogy azokon is szívesen látnák majd őket.

Na jó, azt hiszem, most ennyi elég. Visszatérek a filozófia történetéről szóló regényhez, amit olvasok. Kezdem igazán megkedvelni ezt a témát.

Találtam megint jó zenét magamnak.

Ezt hallgatom: [Bang Gang - In the morning]

0 Válaszok to “Élek még”



  1. Még nem érkezett hozzászólás

Válasz




Pilinszky János: Aranykori töredék

"Öröm előzi, hirtelen öröm, ama szemérmes, szép anarchia! Nyitott a táj, zavartan is sima, a szélsikálta torlaszos tetőkre, a tenger kőre, a háztetőre látni: az alkonyati rengeteg ragyog. Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. Az össze-vissza zűrzavar kitárul, a házakon s a házak tűzfalán, a világ végi üres kutyaólban aranykori és ugyanaz a nyár! És ugyanaz a lüktető öröm; dobog, dobog a forró semmiben, ellök magától, eltaszít szívem és esztelen szorít, szorít magához! Mi készül itt e tenger ragyogásból? Ha lehunyom is, süti a szemem; mi kívül izzott, belül a pupillán, itt izzít csak igazán, idebenn! A világ is csak vele fényesül, az örömtől, aminek neve sincsen. Mint vesztőhelyen, olyan vakító és olyan édes. Úgy igazi minden."

 

március 2008
M T W T F S S
« Feb   Apr »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Statisztika

  • 4,674 látogató