A blogolásról meg egy filmről Április 22, 2008
Posted by Réka in bágyadt, film, virrasztó.3 comments
Restellem, hogy ennyire ritkán írok ide. Nem mintha elment volna a kedvem a blogolástól vagy már nem lennék lelkes… Még mindig sokszor eszembe jut, hogy ezt vagy azt le kellene írni és megosztani szűk olvasótáborommal. Mégis, valahogy mindig kételyeim támadnak: ez nem érdekes senki másnak; ezt nem tudnám jól megírni; ez nem tartozik mindenkire; ennek nincs is valódi jelentősége; ilyesmit már írtam korábban, stb. Tudom, hogy sokkal többet ki tudnék hozni ebből a naplóból, mert elég érdekes életem van és sok hatás ér, vannak még megmutatható arcaim. Csak mindig félre kellene tenni az aggályokat.
Az a baj, hogy nagyon fáradt vagyok, most is inkább aludnom kellene. Vagy tanulnom, holnap két dolgozatot írok.
Gondolkodom rajta, hogy valamikor elkezdem újra komolyabban venni a blogolást. De az is zavar, hogy minél többen olvassák, annál inkább meg van kötve a kezem. Hiszen nem csak általánosságokat szeretnék írni vagy csak azt, hogy mi történt velem, hanem kicsit bensőségesebb dolgok is foglalkoztatnak. Vagy kerülnöm kellene azokat a témákat? Akkor senki nem találhatna fogást azon, amit írok. Mondjuk ez sem igaz, mert vannak, akik mindenbe bele tudnak kötni.
Na jó, majd meglátjuk. Tényleg több érzést és gondolatot kellene rögzítenem, mert jót tesz.
Megnéztem ma a ‘Pi’ című filmet és ez is bekerült az örök kedvenceim közé. Olvastam róla kritikákat és sokan nézhetetlennek tartják, de ezt nem tudom megérteni, mert én egész végig a szék szélén ültem és alig bírtam magammal. Inkább azoknak ajánlom, akiket lenyűgöz a matematika (akár annak ellenére, hogy nem értenek hozzá), az univerzum és komolyan szeretnek gondolkodni.
Legszívesebben egész éjjel ébren maradnék, mert a hatás alatt vagyok. Sajnos ezt nem tehetem meg, mert mindenféle kötelességeim is vannak. Még akartam egy kicsit zenét hallgatni (a film közben töltődött le egy jónak ígérkező album), elolvasni újra a bioszt, belepillantani a fizikába, de ezen a héten minden nap éjjel egykor feküdtem le és ma már eléggé megviselt voltam a dolog miatt. Ma fél órával többet fogok aludni. Illetve nem, mert reggel fel kell kelnem fél hatkor, hogy hajat mossak. Holnap csődközeli állapotban leszek.
Ezzel a gondolattal búcsúzom, majd próbálok még jelentkezni, valamiféle hírt adni magamról.
Gyenge pillanat Április 10, 2008
Posted by Réka in filó, virrasztó, zaklatott.add a comment
Igen, ez sajnos tényleg egy gyenge pillanatom. Ez az este szörnyű volt. Az benne a legrosszabb, hogy már megint hetek, hónapok óta gyűlik a feszültség és végül egy igazán pitiáner ügy volt az utolsó csepp a pohárban. Annyira kicsinyes, hogy nem is akarok beszélni róla, de családi dolog és a pénzzel kapcsolatos. Eleve rossz téma. Pénzen nem vagyok hajlandó veszekedni, úgyhogy kénytelen voltam magamban forrongani.
Annyi mindent mondanék, de amiken mostanában töröm a fejem, azok nem igazán kívánkoznak napvilágra. Nem tudom, kinek beszélhetnék erről a sokmindenről és azt sem tudom, hogyan kellene. Sőt, az sem világos, mi a baj. Ismerek egy nagyon bölcs és határtalanul kedves nőt, de őt nem szeretném terhelni mindezzel, ráadásul nagyon ritkán látjuk egymást és mindig csak rövid időre.
Különben is, azt hiszem, túl sokat panaszkodok. Pedig minden gond ellenére az utóbbi időben általánosságban jól éreztem magam, úgy emlékszem. De most mégis rossz, mert hiányérzetem van. Jók ezek a napok, bár lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert visszaemlékezve fényesnek látom őket és ez elvakít. Valójában kevés percet tudnék felmutatni, ami ér is valamit, az összes olyan, mintha üres váz lenne. Nem tudom világosabban kifejezni ezeket a sehova nem tehető érzéseket. Nem tudom miért, de megint amolyan egzisztenciális válságom van. Tudom, hogy valahol én tehetek róla.
Meggondolatlan döntéseket is hozok. És van most három erős félelmem, amik nagyon is realisztikusak. Semmi nem mutat arra, hogy ne következzenek be.
Annyi minden hiányzik. Bizonyos emberek is. Zavar, hogy azokkal kell sok időt töltenem, akikből már túl sok volt és egyszerűen nem marad idő azokra, akiket szeretek. És ha találkozom velük, használhatatlan vagyok, mert mások kiszipolyoznak. A szeretteim körében gyakran legszívesebben csak ülnék, hallgatnám a beszélgetéseiket és nézném őket, mert nem tudok betelni velük. Szerintem ők ezt nem is tudják.
Még egy érdekes dolog: elvileg nem lehet rákeresni sehol a blogomra, mégis felállított a WordPress egy statisztikát, hogy milyen szavak, mondatok, kifejezések alapján találnak rá leggyakrabban a netezők a blogomra. A következő mondatot találtam a listában: mi az, mi embert boldoggá tesz, mik az ember gyengeségei? Tényleg különös. Kíváncsi vagyok, mit gondolt a blogomról, aki ez alapján tévedt ide. Igazából ez az utolsó hely, ahol erre választ találhat bárki is, mert én az én gondolataim is nagyjából e köré csoportosulnak, de válaszokat nem leltem eddig. Mindegy. Másrészről viszont vicces is, hogy valaki a Google-be írja be az élet nagy kérdéseit, választ remélve. :)
Áh, rossz és szokatlan érzéseim vannak. Nem tudom őket megfogalmazni. Nem is itt kellene.
Az ember tervez Április 2, 2008
Posted by Réka in filó, könnyed.add a comment
Éjjel a terveken gondolkodtam meg az ideálokon. Valójában nem sokat ér, ha az ember eltervezi, hogy milyen lesz majd évek múlva. Például már most megfigyelhető, hogy semmi köze az életemnek ahhoz, amilyet pár éve szántam magamnak. Oké, nekem is vannak elképzeléseim, de rájöttem, hogy úgyis máshol fogok kikötni és akkor majd az lesz a jó. Sokkal izgalmasabb így, hogy végre beismertem, bármi történhet velem. Elég naiv dolog, de eddig legtöbbször azt képzeltem, hogy egyenes vonalon haladok a kitűzött céljaim felé és végül majd elérem őket. Valójában meg inkább az történik, hogy folyton döntéseket kell hoznom, amiknek nem feltétlenül látom előre a következményeit. Némelyek közelebb visznek a célokhoz, mások pedig teljesen másik irányba. Ezenkívül megszámlálhatatlanul sok hatás is ér egy embert (ha hagyja).
Jó volt ezekről elmélkedni, mert kicsit tisztábban látok. Újabban sok dolog van, amik egyszerűen veszítettek a jelentőségükből, pedig korábban életbevágóan fontosnak találtam őket. Vannak olyasmik is, amiket egyszerűen elhalasztottam, mert rengeteg időm van még. Sokkal, de sokkal jobb így, mert teljesen felesleges volt keseregni egy s más miatt.
Mostanában az motivál leginkább, hogy kiszabaduljak ebből a sekélyes, korlátozó, sőt visszatartó közegből, amiben élnem kell. Itthon viszonylag jó a helyzet és vannak olyan emberek máshol is, akikkel tényleg fantasztikusan érzem magam. De sok olyan él a környezetemben, akiken újra és újra kiakadok, nem tudok napirendre térni felette, hogy mennyire közönyösek, kicsinyesek, korlátoltak és szűk látókörűek. És felületesek. Meg felelőtlenek. De senki ne vegye magára, mert úgysem a blogom olvasóiról van szó.
Szóval, sokszor riasztó, ami körülvesz. És hiába éreztem magam eddig szinte mindenhol, szinte mindig idegennek, azért én bízom benne, hogy lesz olyan környezet, amire azt mondhatom, hogy tartozom oda.
