Let the golden age begin!

“Sometimes, sometimes I see much more than is good for me.”

Hetvegen Las Vegas-ban jartam es megneztem magamnak a nagy fenyuzest. Szep volt es jo latni, hogy letezik ilyen is, de furcsa, hogy mar egyaltalan nem vonz. Mindig arrol almodtam, hogy valami olyasmit csinalok, amitol nagyon gazdag leszek es eljutok majd ilyen helyekre, a legdragabb hotelekben szallok meg, limuzinnal utazok, draga ruhakat veszek, az otthonom egy villa lesz, stb. Biztos azert akartam annyira, mert olyan hihetetlenul messze van mindez attol, amiben felnottem es ahogyan most elek. De ahogyan testkozelbol lattam, el is ment tole a kedvem. Szep, de semmi tobb. Pont mint azok az emberek, akik mindenkinek tetszenek, de nem lehet veluk beszelgetni es jol vegig lehet veluk menni az utcan, de semmi nem erdekli oket. Mint korabban az ilyen emberektol, a fenyuzestol is elment a kedvem, nem is illik hozzam es soha nem fogok felnoni hozza, vagy lealacsonyodni, ahogy nezzuk. Egeszen mas kepzetek jutnak eszembe egy lehetseges jovorol es ezekre jo erzes gondolni, nem kell hozzajuk semmit megtagadni, szinlelni vagy elfelejteni. Amugy szerintem nem is sikerult volna olyan nagyon gazdagnak lennem, mert nem leszek sem mernok, sem bankar, sem jogasz, sem orvos es nem hiszem, hogy elmegyek majd lakni olyan jomodu orszagokba, ahol ezeket megfizetik. Illetve, biztos visszajovok majd ide Amerikaba, de csak kis idore. Nagyon jo dolgok vannak itt es nem az a resze a legizgalmasabb, ami a milliomosoknak van fenntartva, hanem a rejtett oldala, ami nem szokott Amerikarol eszebe jutni az embernek. Iszonyuan vadregenyes helyek vannak itt, amiket majd szeretnek bejarni egyszer.

Most csak az erdekel, hogy jo pillanatokat eljek at, barhol is vagyok. Igaz, hogy itt kint nincsenek olyan igazi tarsaim, akik ugy elik meg a latnivalokat, mint en, de egyedul erezni valamit sem nagyon rossz es egy nap majd ugyis baratokkal jovok vissza ide es mindent megmutatok nekik. Most semmi bajom, mert nagy-nagy beke szallt meg par nappal azutan, hogy kijottem es nem sok dolog tud kihozni a sodrombol. Egyedul az, ha valaki rosszindulatu, turelmetlen vagy nincs tekintettel mas emberekre es ezeket sajnos gyakran latom a kornyezetemben. Mindegy, vegulis nem tehetek semmit ellene es nem akarok senkit megvaltoztatni, szoval csak nezem, hogy mik vannak.

Mostanaban kicsit visszajott a kedvem az irashoz, de nem tudom elkepzelni, hogy ki tudnek gondolni olyan verseket, amikben van elet vagy olyan torteneteket, amik erdekesek. Tudni kell, hogy regebben irtam verseket es novellakat, de ma mar szemetnek latom mindet. Vegulis csak tizennegy eves voltam akkor es egeszen mas jellegu temak foglalkoztattak es mas volt a kepzeletem is. Azota meg nem volt bennem semmi, ami napvilagra kivankozott volna vagy nyilvanossagot erdemelt volna. Titkon nem is szerettem magamat, de ezt nem volt kedvem bevallani. Most meg vannak olyasmik, amiket jo lenne kifejezni, de nem talalom a nekem valo hangnemet. Ezert blogolasban elem ki magam, itt adott a tema is es mar kialakult egy stilus is, amiben ide irok. Hogy ez jo-e vagy sem, az csak neha derul ki szamomra, de nagyon szeretek blogolni, ugyhogy nem baj.

Nem is tudnam felsorolni mi mindenhez jott meg a kedvem mostanaban, tele vagyok tervekkel. Szeretnek ujraolvasni kedvenc konyveket; olyasmiket tanulni, amikkel jo erzes foglalkozni; megtanulni jol sakkozni es kartyazni; kalandos kulfoldi utakra menni baratokkal; szeretnek zarandokutra menni; megtanulni uj nyelveket es azokat jol beszelni, amikbe eddig belekezdtem; szeretnek meregtelenito kurat csinalni, hogy ne legyenek bennem felesleges anyagok; megtanulni uszni es biciklizni; ujra rendszeresen lovagolni, mert mar hat eve nem tettem, pedig keves dolgot szerettem annyira csinalni; folytatni a csaladfank kutatasat es sok jo tortenetet kideriteni; tobbet setalni; megtanulni gitarozni; szeretnem kivulrol tudni az osszes kedvenc versemet; megtalalni a kedvenc filmeimet; meg tobb olyan zenet hallgatni, ami jo hatassal van ram; tobb idot forditani arra a sok emberre, akiket kedvelek, de csak feluletesen ismerek; megtanulni fozni es mint mar emlitettem, ujra irni… Meg sok mast is, de oldalakon keresztul tudnam sorolni, ugyhogy egyszer muszaj abbahagyni. :)

Szerintem idom is lenne minderre, csak jol kellene beosztani. Ismerek embereket, akik elkepzelhetetlenul sok dologgal foglalkoznak es valoszinuleg azert, mert tehetsegesebben bannak az idovel. Tul sok idot toltok olyasmivel, amit nem akarok csinalni es nem is kenyszerit ra semmi, egyszeruen csak lusta vagyok felhagyni vele.

Uristen, milyen jol erzem most magam… Kar, hogy szemelyesen nem tudom senkivel megosztani, de amikor csak lehet, tudatom a barataimmal, hogy mik tortennek es miket gondolok. Olyan jo most, barcsak valahogy tartossa tudnam tenni ezt az allapotot… Neha mar rahangolodtam erre a fajta gondolkodasra, de mindig kizokkentett valami igazsagtalansag vagy a rossz banasmod. Talan ha tenyleg megvalositom, amire vagyok, akkor igy is marad. Meg kellene adnom magamnak, amire szuksegem van, ugyanis mindig az ellenkezojet csinalom, mint amit szeretnek, de nem tudom, ez miert van. Szerintem szeretek szenvedni, de le akarok szokni rola. Ez is egy terv. Most jo sok tervem van es igy legalabb mindennek van ertelme, ettol forog a Fold vagy mi a fene.

“Stars racing to burn out, a storm waiting to break, like trees standing black against the sky, this was inevitable… sometimes we can see beyond our history.”

Ezt hallgatom: [Beth Orton - Paris train]