Utolso nap Los Angeles-ben augusztus 30, 2008
Posted by Réka in beszámoló, derűs, kaland, könnyed, utazás.2 comments
Ez mar tenyleg az utolso napom itt kint, pontosabban az utolso ejjelem, ugyanis mindjart megyek aludni. Holnap pedig ujra hosszu repulout var ram; tobb, mint egy napig uton leszek. Imadok utazni, szoval ez nem is baj. Azt is nagyon varom, hogy hazaerjek, mert ennyi kaland, ekkora tavolsag es ennyi uton toltott ora utan jo lesz ismeros dolgokat is latni. De mindenkeppen jo elmeny volt itt lenni, fantasztikus ez a varos es szerencses vagyok, hogy lathattam. Nehany reszen mar elegge jol tudok tajekozodni is. :) Azt hiszem, kicsit mindig a masodik otthonomkent fogok gondolni Los Angeles-re, mert nem is tagadhatnam, hogy nyomot hagyott bennem ez a ket honap es pozitivan valtoztatott rajtam az itteni atmoszfera.
Furcsa erzes, hogy legszivesebben mar most ketteszakadnek, mert itt is lennek es haza is mennek egyszerre. Szeretnek rengetegszer visszajonni ide eletem soran, mert ez a varos tenyleg leirhatatlan. Meg Amerika is sokat tud nyujtani, szeretnek mindent latni, minden allamot es minden nevezetesseget. Az emberek pedig nagyon kedvesek es nyugodtak. Mindenkit elhoznek ide a szeretteim kozul es megmutatnam nekik ezt a sok szep es hihetetlen dolgot, hadd lassak ok is.
Tegnap meg elmentunk Venice-be, ami szerintem a legjobb varosreszek egyike itt LA-ben. Csupa erdekes, egzotikus, extrem ember el ott es a hangulat is teljesen bohem. Oceanpart is van, hatalmas parkok, tokeletes levego, szorfosok, siralyok, vicces es szines lakohazak… tudnek ott elni. :) Jo volt egy kicsit ulni a parton es merengeni mindenfelerol. Furcsa lesz ugy beulni kedden a suliba, hogy penteken meg Venice Beach homokjaban fekve suttettem magam. Hatalmas a kontraszt. :) :\
Az internetes fotoalbumaimat folyamatosan frissitem, de a penteki kepeket majd csak otthonrol toltom fel. Viszont regebbiek vannak fent megint.
Mas most nem igazan jut eszembe, betolti az agyamat az utazas. Sajnos nem irtam annyira sokat, mint szerettem volna, de tobbnyire nem volt hozza kedvem, mert csak lazitottam es toltodtem energiaval minden nap.
A kovetkezo bejegyzest mar otthonrol fogom irni. :) Imadom Los Angeles-t! :D
Az elet mashol van augusztus 13, 2008
Posted by Réka in filó, irodalom, virrasztó.3 comments
“…a gyengedseg birodalmaban elt, az pedig a mugyermekkor birodalma. Azert mondjuk, hogy mu, mert az igazi gyermekkor az nem eppen maga a paradicsom, es nem is tul gyenged.
A gyengedseg abban a pillanatban szuletik, mikor az ember a felnottkor kuszobere vettetik, es szorongva dobben ra a gyermekevek elonyeire, melyeket mint gyermek fel sem fogott.
A gyengedseg remulet a felnottkor elott.
A gyengedseg kiserlet egy muter kialakitasara, ahol az a szabaly, hogy ugy fordulunk a masikhoz, mintha gyerek volna.
A gyengedseg felelem is – felelem a szerelem kovetkezmenyeitol; a gyengedseg – probalkozas, hogy a szerelmet elraboljuk a felnottseg birodalmabol (ahol kotelez, ahol csalfa, ahol tele van feleloseggel es testtel), es gyermeknek tekintsuk a tarsat.”
/Milan Kundera: Az elet mashol van/
Nemreg olvastam ezt a konyvet es sokat gondolkozom ezen a reszen.
Bajok augusztus 7, 2008
Posted by Réka in bágyadt, filó, virrasztó.2 comments
Az a bajom, hogy hiaba gondolkodom sokfelerol mostanaban, nem birok irni roluk. Egyszeruen nem jonnek a szavak. Pedig ugy szerettem volna gyakrabban irni bejegyzeseket, amig itt kint vagyok.
Az is a bajom, hogy nem tudok pihenni es feltoltodni. Mintha allandoan keszenletben lennek, pedig nincs miert. Azert jottem, hogy hatradoljek es elvezzem az ittletet. De rossz a lelkiismeretem, ha nem csinalok semmit.
Amugy ezek nem komoly problemak, de orulnek, ha csak ugy omlenenek belolem a szavak es irhatnek a benyomasaimrol meg nem is tudom… mondjuk nosztalgikus erzesekrol, amik hetekig fel-felbukkantak, neha szerettem, hogy vannak, de altalaban csak rosszul ereztem magam toluk. Irnek arrol is, hogyan elnek itt az emberek, az egy olyan tema, ami tanulmanyozasra erdemes, foleg igy testkozelbol. Es beszamolokat is irhatnek, mert eleg sok helyre megyunk.
A masik problemara pedig az a megoldas, hogy allandoan nyugtatgatom magam. Nem tortenik semmi, ha pihenek. Igaz, hogy a kovetkezo tanevben erettsegizek, de meg raerek. Ugy erzem, nem tudok semmit, de ez egyaltalan nem igaz. Ilyesmiket mondok magamnak a nap huszonnegy orajaban.
De be kell latnom, hogy hianyzik a jol megszokott kozegem. Nem kulon-kulon az egyes dolgok, hanem ugy altalaban az egesz. A hazunk, a baratok, egy-ket osztalytars, az allatok, a konyveim, az otthoni tajak, ilyesmik. De ez biztos nem jott volna elo ilyen hamar, ha teljesen jol ereznem itt magam. Hiaba van itt a nagynenem es a baratai, megis olyan, mintha csak en lennek es en es en es en. Be vagyok gubozva sajat magamba es ott gondolkodom a latottakon, a konyveken, amiket olvasok, zeneken, amiket hallgatok es persze azon, hogy hogyan elek otthon vagy hogyan szeretnek, miutan hazamegyek. Itt ezek a temak erdekelnek csak.
Megint nem mondtam semmit, csak irtam 300 szot a semmirol. Nemsokara igazan megprobalom osszeszedni magam.
