Pázmány november 22, 2008
Posted by Réka in beszámoló, derűs, remény, tervek.add a comment
Kedden voltam a Pázmányon és eddig be sem számoltam róla! Csak az a kár, hogy nem egyből utána írtam, mert akkor nagyon emelkedett hangulatom volt, de fáradt is voltam a korai kelés miatt.
Már odamenni is nagyon jó érzés volt, mert végre teljesen egyedül közlekedhettem Budapesten és mindig pontosan tudtam, hol vagyok. :) Piliscsaba is nagyon tetszik, végülis számtalan előnye van annak, hogy nem Pesten van az egyetem, hanem egy gyönyörű helyen, ahonnan bármikor be lehet jutni a nagyvárosba. Valószínűleg jót fog tenni nekem, hogy nem lesz olyan radikális a változás Mór és a hely között, ahol majd egyetemre járok. A szép tájak pedig biztos elősegítik a szép gondolatok megszületését. :) Viszont az emberektől minden új helyen nagyon félek, mondjuk itt ezen a téren is pozitívan csalódtam. Nem voltak olyanok, akiktől már ránézésre tartanom kellene, sőt mindenki barátságosnak tűnt. Az is megnyugtat, hogy azok biztos nem hétköznapi emberek, akik a Pázmányt választják az ELTE meg a többi tudományegyetem helyett.
Nem tudom, hogyan írhatnám le a lelkesedésem. :) Az egész hely szép és kellemes, az élet megnyugtatóan lassúnak tűnt. Beültem két esztétikaórára is, mindegyik nagyon érdekes volt és csomó fontos dolgot megjegyeztem, pedig nagyon fáradt és fejfájós voltam. A kollégium is teljesen olyan hely volt, ahol el tudom képzelni a hétköznapjaimat és kellően magas színvonalú ahhoz, hogy ne érezzem majd rosszul magam.
A legjobb az egészben az, hogy amikor Czapival róttuk az épületeket, teljesen úgy éreztem, mintha kiesett volna az a hátralévő egy év és máris egyetemre járnánk együtt, annyira természetes volt. Előre látom, milyen klassz életmódunk lesz majd és mennyire fogjuk szeretni egymást. Sajnos, miután belekóstoltam mindebbe a jóba, nem sok kedvem volt visszamenni a gimibe és megfelelni az ottani elvárásoknak meg az ottani embereknek. :/ Mondjuk már nem is nagyon célom. Van pár ember, akik érdekelnek, de minden más annyira távoli és idegen, hogy inkább figyelmen kívül hagyom őket.
Kár, hogy nem tudom érzékeltetni, mennyire jó érzés volt elmenni nyílt napra és nem csalódni. Mindenesetre nagyon várom, hogy megint ott lehessek és kipróbálhassam az egyetemi életet. :)
Esti gyors november 17, 2008
Posted by Réka in derűs.5 comments
Annyira rámjött a blogolás, hogy kanyarítok még egyet lefekvés előtt. Most épp nagy idill van, ha nem gondolok arra, hogy az egyik társadalomismeret esszém még mindig nincs készen. Csak ücsörgök itt, iszok egy meggyes forró csokit, amit anyukám vett nekem és írogatok ide. Ma még hajat vasalok és körmöt lakkozok, ez utóbbira azért van szükség, mert tegnap két órán át áztam a fürdőkádban és teljesen lekopott a friss körömlakk. Holnap pedig jól akarom érezni magam, mert megyek a Pázmányra nyílt napra! Már egészen izgalomba jöttem, elvégre lehet, hogy ez lesz a jövendőbeli otthonom, legalábbis ha a bölcsekre hallgatok, akkor biztos! :) Hajnali háromkor kelek, legkésőbb fél négykor.
Ja, és egy fantasztikusan jó hír: megkerült az elveszettnek és ellopottnak hitt kedvenc sálam! :D
Annyira jó életem van. :) Na, jó éjszakát!
Stephenie Meyer: Alkonyat november 17, 2008
Posted by Réka in beszámoló, eksztatikus, film, irodalom, áradat.3 comments
Elolvastam nemrég egy könyvet és muszáj írnom róla itt, mert egészen furcsa és kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban.
Tudni kell az előzményeket is, hogy hogyan ismerkedtem meg ezzel a regénnyel és miért voltam kezdetben ellenséges vele, majd kíváncsi rá.
Amikor Amerikában nyaraltam, szívesen olvasgattam az Entertainment Weekly című hetilapot, mert a kiolvasása után mindig úgy érezhettem, hogy egy kilométer előnyöm van a hazai tendenciákhoz képest. Ott olvastam először erről a könyvről is és hogy mekkora kultusz övezi ott kint. Egyből érdekelni kezdett, mert vámpírokról szól és nekem ez a téma nagyon kedves, egészen kiskorom óta. Amikor még én is írtam és sok regényötletem volt, akkor volt köztük egy, ami szintén vámpírtörténet lett volna. Imádtam foglalkozni vele és évekig kitöltötte az életemet. Sokat megírtam belőle, de soha nem voltam elégedett a stílussal, ahogyan fogalmaztam és ezért rengeteg részt kitöröltem. Ma szinte már csak a vázlataim vannak meg a sztoriról és a szereplőkről. A címe Alkony lett volna (kitaláltam egy angol címet is neki, Nightfall) és olyan regénynek képzeltem, ami főleg felnőtteknek szól, gyönyörűen van megírva, lehetőleg filozofikusan közelítettem volna meg a témát, lett volna benne misztikum, szerelem, történelem, de egy csomó tragédia is.
Amit most leírtam, annyiban érinti ezt az új regényt, hogy a címe csak két betűben tér el attól, amit én találtam ki az enyémnek annak idején, valamint több ponton egyezik a történet is, a szereplők jelleme is és ugyanúgy a Bibliából vett idézettel indít, mint én tettem volna. Amikor végigolvastam a cikket, majdnem kiesett a kezemből az újság, annyira dühös és zavarodott voltam. Szörnyű érzés, hogy én előbb kitaláltam az egészet, mint az írónő, de ő meg is írta, ezért ő lett világhírű és elismert. Igazából nincs jogom ezt érezni, mert egymástól függetlenül találtuk ki és én fel is adtam az írást egy időben, szóval tényleg őt illeti a dicsőség, ha már egyszer megírta. Sokáig szörnyen bosszantott a dolog, de azért lassan megbirkóztam vele, mint minden mással. Aztán elkezdtem úgy érezni, hogy biztos rokonlelkek vagyunk, szóval egyre kíváncsibb lettem rá.
Gondoltam, majd megrendelem a netről angolul, ugyanis arra számítottam, hogy még évekig nem jelenik meg magyarul. Aztán eléggé meglepődtem, amikor kiderült, hogy november elején a “boltokba kerül” Magyarországon is. Azért idézőjellel, mert sehol nem találtam a kérdéses napon, pedig mindent végigjártam. Úgy látszik, itt nem robbant akkorát, mint Amerikában, ahol már olyasmi rajongás övezi, mint a Harry Potter könyveket. De azért én eltökéltem, hogy mindenképpen meg fogom kaparintani magamnak, ha már ennyire furcsa szálak kötnek hozzá. Pár nappal a megjelenés után kézhez kaptam, hála az Internetnek, aztán két nap alatt ki is végeztem. :) Érdekes, hogy tényleg nem tudtam letenni, mondjuk én mindig ezt csinálom. Amíg olvastam és azóta is nagyon sok mindent éreztem, de ezek az érzések állandóan ellentmondanak egymásnak, szóval már nem is tudom, mi a véleményem valójában.
Nem mondom, hogy rossz könyv, de olyan szempontból csalódást okozott, hogy inkább tizenéves lányokat vett vele célba az írónő és nem mindenkit. Ez a sztorin is látszik és a stílusán is. Én még pont beleesek ebbe a kategóriába, szóval képes voltam élvezni a könyvet. Néhol közhelyes, nem is mindig eredeti, alkalmanként giccses és bosszantóan idilli tud lenni, de meglep, hogy mindezek ellenére mennyire tetszett összességében. Talán pont a rossz tulajdonságai miatt volt jó, ugyan ez elég hülyén hangzik, de mindjárt kifejtem.
Viszont kevesebb dologban hasonlít a soha el nem készült könyvemre, mint először gondoltam. A címe és a téma miatt viszont mindenképpen vetélytársak. De én olyat akartam írni, amit érett emberek is tartalmasnak találhatnak, ez a könyv viszont egyértelműen csak széplelkű lányoknak tetszhet. A történet is túl barátságos, az enyémen meg állandóan sírni kellett volna. A vámpírokat pedig szokás szerint sokkal jóindulatúbban ábrázolta, mint ami illene hozzájuk, én meg nem kegyelmeztem volna nekik. Ráadásul az ő könyve kizárólag szerelmi történet, az enyémben pedig az csak egy része lett volna a cselekménynek.
De mivel nekem is van egy nagyon idealista, sőt romantikus oldalam is (bár ez utóbbira már évek óta nem figyeltem oda és el is felejtettem, hogy létezik), ezért pont amiatt tett rám mélyebb benyomást, ami miatt alapjáraton nem tetszett volna. Ez pont olyan, mint ahogy Szerb Antal könyvével, a Pendragon legendával jártam tavaly nyáron. Az egy nagyon vicces regény volt, amilyeneket önszántamból nagyon ritkán vennék csak a kezembe, de nem tudtam, hogy az, ezért elolvastam és az lett a vége, hogy imádtam. Romantikus regényeket sem szoktam olvasni, de erről sem tudtam, hogy az lesz és pont amiatt volt különleges, hogy még nem igazán olvastam hasonlót. Aztán végül megmozgatta a rejtett oldalamat és nagyon meg is hatódtam rajta.
Valójában nem sokkal több, mint egy érdekes szerelmi történet egy kevés borzongató elemmel, de az tetszett benne, hogy olyan hihetetlenül naiv, ideális és idilli. Néha jó ilyet olvasni, főleg a katasztrofista remekművek után. :D Üdítő volt, mert kizökkentett abból a groteszk és pesszimista közegből, amibe a gondolataim befészkelték magukat újabban. És nem sok köze van az élethez, de én imádom az idillt és örülnék, ha inkább ilyen lenne az élet és kevésbé abszurd. Ráadásul pozitívum is akad a könyvben, ha elfogulatlanul nézem, akkor is. Például igazán feszültséggel teli, szenvedélyes párbeszédek vannak benne, amik nekem teljesen felzaklatták az idegszálaimat. És mindenképpen ízlésesnek találom a finom erotikát is, ami alig észrevehető, de azért igenis jelen van. Fontos volt még nekem, hogy egészen azonosultam a főszereplővel, mert nagyon szimpatikusra sikerült őt megírnia a szerzőnek és igen jól kidolgozott karakterről van szó. Annyira beleéreztem magam végig a helyzetébe, hogy nekem volt gyomorgörcsöm, amikor szerelmével készült találkozni és én is kikészültem, mikor valami rossz történt.
Összességében jól éreztem magam, amíg olvastam és feldobott vagyok azóta is. Az csak az aggályom, hogy biztos vagyok benne, szakértők szerint nem sokat érne ez a könyv, de hogy ennek ellenére tetszett, az csak azt mutatja, hogy nem vagyok annyira sznob. :D Nekem is tetszhetnek a mainstream dolgok és ez nem is baj, mindenkinek vannak gyengébb pillanatai, amikor a tömegkultúra is meg tudja mélyen érinteni. De ezt most tényleg nem úgy mondom, hogy az sértő legyen a tömegcuccokra, mert azok igenis lehetnek nagyon jók. Meg persze az a lényeg, hogy engem boldoggá tegyen és kész. :)
Lesz belőle egyébként film is, még ebben a hónapban, arra is hasonló lelkesedéssel fogok elballagni és valószínűleg mosollyal a képemen fogok kijönni. Ráadásul jót sejtek, mert az előzetesek nagyon tetszenek, képi világ, zene, szereplők terén ugyanannyira ígéretesnek tűnik. A rendező pedig Catherine Hardwicke lesz, aki nagyon ért az ilyen fiataloknak szóló dolgokhoz és ő rendezte az egyik kedvenc filmemet, a Dogtown urait. :)
Ennyit a recenzióról! Jó hosszú lett! :D
Ezt hallgatom: [Joss Stone - All the king's horses]
