Let the golden age begin!

Még nem is írtam ebben az évben, pedig már rögtön január 1-én szerettem volna! Szilveszter éjszakáján megint elég beteg lettem, újra visszaestem az immár három hete tartó betegségbe. :/ Azóta viszont szerencsére jobban vagyok és szerintem ez most így is marad egy ideig. Azon gondolkodtam, hogy milyen év az, amelyik ilyen súlyos betegséggel kezdődik?! Nem is biztos, hogy ez rossz előjel amúgy, mert általában ezeket a nagy mélypontokat hosszabb felfelé ívelő időszak követi, de hát biztosan mindenki így van ezzel.

Furcsa, hogy fogalmam sincs, mit várok ettől az évtől. Tetszik az évszám, mert kilencre végződik, de a 2007 sem volt jó év, pedig a szám ott is tetszett. Azért ez mindenképp fontos év lesz, mert érettségizek, befejezem a gimnáziumot és egyetemre megyek! Ráadásul csak egyszer van olyan az ember életében, hogy 19-én 19 éves lesz (mármint pont ilyen nem mindenkinek, de értitek) és ez is idén fog bekövetkezni! Mindig nagyon vártam, az ilyesminek nagy jelentőséget szoktam tulajdonítani.

Kicsit több, mint két hónap múlva pedig két éves lesz a blogom! :) Majd erről is és a tizenkilencedik szülinapomról is hosszan fogok írni, ha eljön az idejük, de közös bennük, hogy mindegyik tény hihetetlen számomra. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartóan tudnék internetes naplót vezetni és hogy még boldoggá is fog tenni! Régebben pedig azt sem hittem volna, hogy ilyen jól fogom magam érezni ennyi idősen.

Várom ezt az évet, de a fent említett dolgokon kívül nem tudom, miben áll a várakozásom. Szilveszter éjjelét itthon töltöttem, pihentem és meg sem próbáltam különlegessé tenni. Nem tettem meg a minden évben szokásos fogadalmamat sem, amihez szerintem még soha nem tudtam tartani magam, szóval nem is volt sok értelme, inkább csak hátráltatott. Eszembe sem jutott, hogy fogadalmat kell tenni. Éjfélkor a nagynénémmel beszéltünk az interneten keresztül, nála akkor még csak délután három óra volt. Biztosan az ő életén gondolkoztam akkor is, amikor elkezdődött az új év. Hiányzik és jó lenne, ha néha haza tudna jönni. Azzal a tudattal, hogy bármikor hazajöhet, ő is jobban tudná élvezni a kinti életét.

Néha eszembe jutnak a Los Angeles-ben töltött hónapok és hiányzik a város. Most már bármikor mehetnék oda és bármennyi időt tölthetnék ott, az otthonomnak érezném. Akárhányszor csak szóba kerül, mindig bennfentesnek érzem magam, mert én éltem ott, mégha csak pár hónapig is. Ha nem élhetnék ebben az országban, biztosan ott élnék. Legjobban azt hiányolom, hogy ott milyen könnyed és problémamentes az élet, hogy milyen lassú a város ritmusa. Nagyon szívesen kimennék minden évben, de ennek számtalan akadálya van. Akkor fogom újra meglátogatni a nagynénémet, ha már állni tudom az összes költségemet, mert néha nagyon nyomasztott, hogy mennyit nyújtott nekem ő és én nem is tudtam sehogyan viszonozni, annyira jó társaság biztosan nem voltam. És legközelebb már úgy szeretnék menni, hogy magammal viszem valamelyik nagyon jó barátomat, mert kell nekem valaki a korosztályomból, akivel tökéletesen szót értek és akivel megosztom a boldog pillanatokat.

Erről jut eszembe, hogy 2009-ben szeretnék többet utazni, mint eddig. Nagyon zavar, hogy nem ismerem Európát, szóval minden lehetőséget meg fogok ragadni, hogy elmenjek valahová, ahol még nem jártam. Az egyetlen hely, ahol sokszor voltam, az Bécs, de ott szeretnék már teljesen otthonosan mozogni és jól tájékozódni. Magyarországot sem ismerem kellően, szóval itt is van még hova utaznom.

Az utazáson kívül még olvasást is tervezek erre az évre. :) Sokkal többet szeretnék olvasni, mint az utóbbi néhány évben.

Nagyon örülök, hogy végre megfogalmaztam magamban néhány nagy álmomat, amit mindenképpen teljesíteni szeretnék életem során, ilyen például, hogy egyszer vonattal elutazok Mongóliába, megtanulok zongorázni vagy hogy végigjárom az El Camino-t. :) Ezek viszont valószínűleg nem erre az évre esedékesek. A legnagyobb célom jelenleg valami kimagasló eredmény elérése az érettségin és a sikeres felvételi a Pázmányra. Az utóbbitól nem félek, mert nem túl magas a ponthatár, de szeretnék magamnak bizonyítani az érettségivel.

Pillanatnyilag jól érzem magam, de kicsit zűrösek a dolgok a családban és nyomasztanak a jövő heti próbaérettségik is. Viszont még mindig több a kellemes pillanat, mint a rossz és jól esett ez a téli szünet is. Végre rengeteget aludhattam. Még jó lenne egy hétig itthon maradni, de azért kicsit várom is, hogy kimozduljak és emberek közé menjek. Nem az osztályom hiányzik, de néha olyan jól esik elvegyülni az utcai forgatagban vagy egy tömött buszon utazni. Aztán persze hamar elegem is lesz belőle és nem akarok majd mást, mint itthon feküdni. :)

Még valami: újabban sokszor emlékszem az álmaimra és lelkesen fejtegetem is a lehetséges jelentéseiket. Néha egészen érdekes eredményekre jutok! Az egyik álmom például olyan tanácsot adott, amit szívesen megfogadnék, ha merném.

Nos, évindító bejegyzésnek ennyi meg is teszi. Nemsokára újra jelentkezem, ha lesz miről írnom.