Let the golden age begin!

Mindenkinek nagyon izgalmas az élete mostanában, legalábbis különféle blogokat böngészve így tűnik nekem. Valakivel rossz dolgok történnek, valakivel pedig – úgy tűnik – csupa jó. Egyiket sem irigylem, azt hiszem. A rosszat főleg nem, de úgy érzem, egészen más természetű boldogságra vágyom, mint amilyet az ismerőseim többsége űz.

Nem tudom pontosan, milyen most az életem. Egyáltalán nem rossz, az biztos! A legutóbbi hosszú bejegyzésem idején iszonyatosan szenvedtem valamitől, amin azt hiszem, sikerült átvergődnöm. Fogalmam sincs, hogy teljes-e a győzelem, de annak tűnik. Büszke vagyok rá, hogy nem kellett hozzá külső segítség. Bár az is lehet, hogy kaptam, fene tudja. Mindenesetre ráeszméltem, hogy egészen eddig rossz helyen keresgéltem és ideje másfelé is körülnéznem.

Igazából majdnem tökéletes minden, csak az érettségi tornyosul fenyegetően fölém. Az vigasztal, hogy annyira nem ronthatom el, hogy ne vegyenek fel, legfeljebb a saját elvárásaimnak nem fogok megfelelni. Viszont ez utóbbi is nagyon boldogtalanná tenne, mivel SOHA nem hozok ki magamból annyit, amennyire képes lennék, ha igazán összeszedném magam. Mindig azt hittem, hogy legalább az érettségi egy valódi diadalmenet lesz, de most, szűk három héttel előtte szinte semmi esélyt nem látok erre. Ahogy ezt leírom, nagyon rosszul érzem magam, szóval reménykedek, hogy még össze tudom kapni magam gyorsan. A most következő héten fogok felsőfokú angol nyelvvizsgázni is egyébként, emiatt nem igazán aggódom, csak a szóbeli partnerem miatt, aki remélem, nem miattam fog megbukni, mert esetleg nem hagyom szóhoz jutni.

Minden szempontból áttűnőben vagyok bizonyos dolgok között, úgy érzem. Nemsokára véget érnek a középiskolai éveim, 19 éves leszek, életem első valóban felhőtlen nyarának nézek elébe, talán könnyebb lesz nekem úgy általában… Annyira szeretnék túl lenni mindenen, mert most olyan, mintha beragadtam volna az időben és sem itt nem vagyok teljes szívvel, de még ott sem vagyok, ahol igazán lenni szeretnék. Amikor időre van szükségem, csak úgy száguldanak az órák, amikor pedig belevetném magam valami örömtelibe, olyankor megáll az idő és a hajamat tépem a tehetetlenségtől.

Nagyon sokat fantáziálok arról, hogy milyen életem lesz egy-két év, vagy akár pár hónap múlva. Néha már úgy érzem, kezdek felnőni, napról napra egyre nagyobb felelősségek vállalására érzem késznek magam.

Azt hiszem, az érettségiig már nem fogok többször jelentkezni, semmi időm ugyanis a gép előtt ücsörögni és érdekes bejegyzéseken törni a fejem. Jó lenne, ha utána majd többször írhatnék ide. Remélem, eseménydús és boldog nyaram lesz és hogy addig is nem gyengít meg semmilyen viszálykodás és szomorúság, senkinek nem okozok csalódást, nem ér balszerencse és így tovább.

Addig is sok értelmesen eltöltött órát, hatékony tanulást és sikeres érettségit kívánok magamnak és persze minden ismerősömnek, aki olvassa ezt a blogot és hasonló helyzetben van, mint én!

Ezt hallgatom: [White Stripes - Instinct blues]