Let the golden age begin!

Már majdnem vége a nyárnak és alig írtam valamit. Sajnálom, mert ezen a nyáron vissza akartam hozni azokat a szép időket, amikor néhány naponta írtam elég hosszú bejegyzéseket. Nemrég vissza is olvastam régebbieket és csodálkoztam, hogy mennyivel jobban írtam akkor, valahogy több élet volt benne, mint ahogy bennem is, még akkor is, ha boldogtalan voltam. Elég rosszul is esett nosztalgiázni, mert hát… a két évvel ezelőtti nyár dolgait vettem elő, ami szerencsétlen döntésnek bizonyult. Abban az évben piszkosul sokat szenvedtem, de legalább az azt követőben felszabadultam. És egy fontos különbség az akkori és a mostani napló között, hogy akkor még mindent a nevén neveztem. Aztán akkora volt a sokk, hogy gyökeresen más utat kellett választani, átköltöztettem a blogot, csak rébuszokban voltam hajlandó írni és többet nem írtam szerelemről. Te jó ég. Nem hittem volna, hogy leírom még ezt a szót ide valaha, de szerintem nincs értelme tovább kerülgetni a témát. Ráadásul megfigyeltem, hogy nemcsak hogy egyre kevesebbet írok, de egyre kisebb kedvvel és egyre unalmasabban. Itt az ideje minden szempontból változtatnom, hiszen végre ott vagyok, ahol annyira szerettem volna lenni és kis híján észre sem vettem.

Egyetemre megyek és ennek kell lennie talán a legnagyobb kalandnak, hiába nincs köze a dolognak messzi földrészekhez, más világokhoz, forradalmi tettekhez és semmi olyasmihez, amit a “kalanddal” szoktam összefüggésbe hozni. Néha talán még félek is és úgy érzem, igazi bátorságra lesz szükségem… és nem is értheti senki rajtam kívül, hogy ezek nekem most mekkora szavak. Hiszen semmi másról nem álmodoztam egy nyáron át, mint hogy próbára tétessek és helytálljak. Ez igazából egy nagy lehetőség és nincs semmi, amire vágyom és amit ne hozhatnék ki az egyetemi éveimből. Elég jó érzés!

És a nyár közben már romokban hever. Semmit nem kezdtem ezzel a nyárral, pedig azt hittem, életem legjobbja lesz… persze rajtam kívül álló dolgok is felelősek ezért, de vajon tényleg nem tehetek róla, ha megbetegszem…? Nem hiszem, hogy így lenne. Nem is számít, kezdek ráébredni, hogy minden évszak pontosan ugyanannyira jó és mindenféle időjárás megfelel ahhoz, hogy különleges dolgokat éljek meg, az nem ezen múlik. Persze, mindig szomorú, ha kárba megy egy egész évszak, de azért ez-az így is történt. A betegségem miatt itthon kellett maradnom majdnem egy egész hónapig, de így legalább sokkal több valódi időt töltöttem anyukámmal egyhuzamban, mint korábban bármikor és ez jól is jött, mert szerdától nem fogok itthon lakni. Ez is elkeserít néha, de igazából nem költözöm el innen és még nagyon sokáig ez lesz az otthonom, így nem is ér véget semmi, csak épp kénytelen leszek önállóbb lenni és az semmiképp nem válhat káromra. Hogy őszinte legyek, majd’ megőrülök, annyira kíváncsi vagyok, hogy mi minden fog történni velem! :D

Visszatérve pár bekezdéssel korábbra, nem akartam semmi különöset írni a szerelemről, csak gondoltam, most már meg kell szegnem a hülye elhatározásomat, hogy nem írok róla. Semmi értelme. Júniusban vagy júliusban vagy nem is emlékszem, mikor már majdnem megtettem ezt, de gyáva voltam. Persze volt egy csomó érdekes dolog ezen a fronton 2008 januárja óta, amikor is valamennyire megőrültem, de ezekről már nincs sok értelme beszélni. Talán majd ha egyszer jön valami új és érdekes, akkor arról fogok mesélni.

Csomó dolog boldogít amúgy, de ezek általában magányos örömök és lenne kedvem most már emberekkel is találkozni és megosztani velük azt a sokmindent, ami bennem forrong. Azt szeretném, ha tudnák, milyen vagyok valójában, mert most úgy érzem, mintha azok sem ismernének, akik egyébként közel állnak hozzám és fogalmuk sincs róla, miről álmodozom, mire vágyom, mit szeretnék úgy igazán csinálni és mi érdekel. Aztán szeretnék közös élményeket azokkal, akiket szeretek, mert erre nyáron jó kevés lehetőségem volt, mint mondtam, mindennek csak egyedül örülhettem. Aztán ott lesz a sok új ember… tippem sincs, milyenek lesznek és mit remélhetek tőlük, de ebből is a legtöbbet kéne kihozni.

De most mennem kell zuhanyozni és hajat mosni, holnap pedig találkozom Ginával, juhú! :D

Furcsa, hogy hirtelen elkezdtem várni az őszt és a telet. :) Azért az elmúlt hónapok sem voltak hiábavalóak! Csomó jó gondolatom támadt magammal és az életemmel kapcsolatban. Mondhatni, egészen új megvilágításban látom magam. :)

A nyár romjain épül valami jobb és izgalmasabb.

“If you could only see the beast you’ve made of me, I held it in but now it seems you’ve set it running free…”

Ezt hallgatom: [Florence + The Machine - Howl]