Mit is mondhatnék? december 1, 2008
Posted by Réka in bágyadt, filó, fordulat, remény, zaklatott.2 comments
Nagyon nagyon zajlik az élet mindenhol körülöttem. Jó érzés nézni, ahogy mindenki mostanában éli meg eddigi élete legfontosabb pillanatait, akár jó, akár rossz élményekről legyen szó. Formálódik az életük, látni, ahogyan döntéseket hoznak vagy épp azt, ahogyan nem döntenek és ettől más irányba kell menniük. Nagyon izgalmas, pedig tényleg csak egy megfigyelő vagyok! Már éreztem előző hónapban is, hogy készülődik valami és most annyira elsöprőnek érzem ezt a decembert, hogy szavakat sem találok. Nem is csak arról van szó, ami másokkal történik. Nagy horderejű eseményekről nem tudok beszámolni, szokás szerint nálam minden belül megy végbe, de mégis van bennem valami zsongás és meg mernék esküdni rá, hogy nem a közelgő szalagavató miatt. :) Az is lehet, hogy az égvilágon semmi nem történik, csak túl empatikus vagyok és a sok izgalmas dolog hoz lázba, amiről mesélnek nekem.
Az utóbbi napokban elmondhatatlanul jól érzem magam a világban. Valahogy minden illeszkedik mindenhez… egyedül az a bajom, hogy amikor ennyire jó minden, elkezdek rettegni, mert soha nem szokott ilyen tökéletes maradni az élet. Úgyis jön majd valaki, aki örömét leli benne, hogy lerombolja az építményem, vagy valami, ami után nem tudok helyrebillenni egy ideig.
Az is nehezen értelmezhető számomra, hogy amikor nagyon boldog vagyok, van bennem egy űr és ez sokkal erősebb ilyenkor, mint mikor rosszkedvű vagyok. Valójában nagyon is felemás ez az egész. Boldogabb vagyok, mint az utóbbi időben bármikor, de rettegek is minden pillanatban, üresség is van bennem, de azért összességében mégis nagyon jó minden.
Kezdem érezni, hogy milyen személyiségű, érdeklődésű, lelkületű ember lesz majd belőlem és ez is örömteli, mert elégedett vagyok magammal és nem okozok csalódást. Valószínűleg mások nap mint nap csalódnak bennem, de magamnak azt hozom, amit elvárok és így nem nagyon érdekel mások véleménye. Most annyira fenékig merültem megint egy álomvilágban, hogy biztosan önző is vagyok, mert onnan mindenkit kiszorítok és csak éldegélek, néha már olyan hangulatban, mintha én lennék az utolsó ember a Földön. Biztosan azért van erre szükség, mert tulajdonképpen túlélő-üzemmódra kapcsoltam. Az érettségiig már próbálok csendben vegetálni, hogy senki ne kössön belém. Annyira nem érzem magam otthon ott, ahol vagyok, hogy gondolatban teljesen elszállok és nem hiányzik nekem az, hogy valaki megpróbáljon visszarángatni valami idióta ürüggyel.
Akik nem látnak belém rendesen, vagy olyannak látnak, amilyennek látni akarnak, azoknak teljesen üresnek tűnhet az életem. Ez sem érdekel, csak észrevettem néhány emberen, hogy ezt gondolják. Valójában millió dolog történik velem mindig, de nincs kedvem és erőm megosztani a legtöbbekkel, mert mit is mondhatnék? Van bennem bármi is, ami érdekelheti azokat az idegeneket, akik körülvesznek? Nem igazán hiszek ebben.
Sajnos még nem találtam meg a nekem való közeget, pedig ez hiányzik egyedül. Reményeim szerint a Pázmányon végre önmagam ura lehetek és önmagam lehetek és sokaknak tetszeni is fog ez, de nem nagyon élem bele magam, hiszen ilyen téren még sosem jártam jól.
Megint elkezdtem arról beszélni, amit nem szeretek, pedig a bejegyzést azzal kezdtem, hogy milyen jó napokat élek. Igaz is, csak van néhány gondolat, ami már önmagában is le tud hangolni. Rengeteg dolog miatt jó nekem és ki is élvezném, de nagyon kimerült vagyok. Azért a téli szünet már nincsen annyira messze, szóval addig még helytállok, mert nincs más választásom. És mivel muszáj itt lennem, ahol vagyok és azt csinálnom, amit csinálok, ezért próbálom belőle a legtöbbet kihozni. Úgyis újfent tanultam magamról ezt-azt a sok egyedüllét és magányos tevékenység miatt, és ezeket mind fel tudom használni, hogy még jobb legyen nekem.
Különös, hogy mindig vannak olyan időszakaim, hogy amikor azt hiszem, hogy teljesen más vagyok valójában, mint amilyennek addig hittem magam és próbálok megváltozni, aszerint viselkedni, amilyen imázst kitalálok magamnak. Ezeket a periódusokat viszont mindig egy olyan követi, amikor tudom, hogy TÉNYLEG milyen vagyok és nem is akarok másnak látszani, ez amolyan “vissza a gyökerekhez”. Most is ezt az utóbbit élem, de már nagyon régóta és úgy remélem, hogy nem gyakran lesz ezután identitásválságom! Ilyenkor érzem magam a legjobban, amikor csak olyan vagyok, amilyennek érzem magam. Nincs is ennél jobb, de tényleg. Ez az egyik kedvenc érzésem. :)
“A high flyer’s what I want to be! Seems they won’t let me, says I’m too small… I don’t feel small at all. You can’t bring me down, going to be so proud! Get up and earn my wings tonight…”
Hát igen. Ez a zenével együtt lenne igazán magasztos.
Bajok augusztus 7, 2008
Posted by Réka in bágyadt, filó, virrasztó.2 comments
Az a bajom, hogy hiaba gondolkodom sokfelerol mostanaban, nem birok irni roluk. Egyszeruen nem jonnek a szavak. Pedig ugy szerettem volna gyakrabban irni bejegyzeseket, amig itt kint vagyok.
Az is a bajom, hogy nem tudok pihenni es feltoltodni. Mintha allandoan keszenletben lennek, pedig nincs miert. Azert jottem, hogy hatradoljek es elvezzem az ittletet. De rossz a lelkiismeretem, ha nem csinalok semmit.
Amugy ezek nem komoly problemak, de orulnek, ha csak ugy omlenenek belolem a szavak es irhatnek a benyomasaimrol meg nem is tudom… mondjuk nosztalgikus erzesekrol, amik hetekig fel-felbukkantak, neha szerettem, hogy vannak, de altalaban csak rosszul ereztem magam toluk. Irnek arrol is, hogyan elnek itt az emberek, az egy olyan tema, ami tanulmanyozasra erdemes, foleg igy testkozelbol. Es beszamolokat is irhatnek, mert eleg sok helyre megyunk.
A masik problemara pedig az a megoldas, hogy allandoan nyugtatgatom magam. Nem tortenik semmi, ha pihenek. Igaz, hogy a kovetkezo tanevben erettsegizek, de meg raerek. Ugy erzem, nem tudok semmit, de ez egyaltalan nem igaz. Ilyesmiket mondok magamnak a nap huszonnegy orajaban.
De be kell latnom, hogy hianyzik a jol megszokott kozegem. Nem kulon-kulon az egyes dolgok, hanem ugy altalaban az egesz. A hazunk, a baratok, egy-ket osztalytars, az allatok, a konyveim, az otthoni tajak, ilyesmik. De ez biztos nem jott volna elo ilyen hamar, ha teljesen jol ereznem itt magam. Hiaba van itt a nagynenem es a baratai, megis olyan, mintha csak en lennek es en es en es en. Be vagyok gubozva sajat magamba es ott gondolkodom a latottakon, a konyveken, amiket olvasok, zeneken, amiket hallgatok es persze azon, hogy hogyan elek otthon vagy hogyan szeretnek, miutan hazamegyek. Itt ezek a temak erdekelnek csak.
Megint nem mondtam semmit, csak irtam 300 szot a semmirol. Nemsokara igazan megprobalom osszeszedni magam.
Julius negyedike július 5, 2008
Posted by Réka in beszámoló, bágyadt, utazás.add a comment
Itt vagyok mar nehany napja es meg mindig jol erzem itt magam. Egy kisebb incidens miatt mar amerikai korhazat is lattam belulrol, de errol nem akarok beszelni. A lenyeg, hogy azota mar rendben vagyok. Ez alatt a par nap alatt keszitettem fotokat is, a kovetkezo linkre kattintva lathatjatok is oket:
Vannak fotok Ash-rol, a macskankrol, tipikus LA-i helyekrol, az oceanpartrol, palmafakrol es nehany gyerekrol, akikre vigyaz a nagynenem. Ja, meg a kutyakrol, akiket penzert setaltat. :)
A gyerekek nagyon edesek voltak, Eva egy orult, Zico meg egy artatlan baba. Voltunk egy masik csaladnal is, ahol ket kisfiu van, Nico es Mateo, ok allandoan rohognek es nagyon jo poenjaik vannak. :) Ahol a kutyakat kell setaltatni, ott nincs gyerek, csak egy tizennyolc eves srac, Sean, aki egy sportmanias, kigyurt allat. Meg nem lattam, de elvileg mindig mutogatja az izmait a lanyoknak, akik ott dolgoznak. :\
Ma van julius negyedike, mar hallom, ahogy a kozelben buliznak nehanyan. Negyed ora mulva mi is elmegyunk itthonrol, valoszinuleg Calabasas-ba, ott fagyizunk es megnezzuk a tuzijatekot.
Most nincs ennel tobb mondanivalom, illetve lenne, de mindjart elmegyunk es meg el akarok keszulni. Legkozelebb irok majd arrol is, hogy milyen benyomasokat szereztem az utobbi napokban.
