Let the golden age begin!

Kedves Cherry,

Egészen különös érzés, hogy egy olyan ember is rendszeresen olvassa a blogomat, aki valójában nem is ismer. Nem ismersz, mégis érdekelnek a gondjaim és a mindennapi szenvedéseim. Ez annyira hihetetlen számomra!

Ráadásul a sok “véletlen” egybeesés, hogy hasonló a személyiségünk, a problémáink, sőt még a keresztnevünk is egyforma! Ja, és az egyik kedvenc írónk is..

Amikor írsz hozzászólást a bejegyzéseimhez, az mindig annyira jó érzéssel tölt el! Próbálsz vigasztalni, pedig neked sem könnyű. Bár még csak nem is beszélgettünk soha, azért sejtem, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk. És nagyon sokat jelent, amikor olyasmiket írsz, hogy hiszel bennem, hogy tartsak ki és hogy érdekel, amit írok! Köszönöm!!

Nem tudtam, hogyan háláljam meg a kedvességedet, ezért írtam egy csak neked/rólad szóló bejegyezést ide. Remélem, olvasod majd.

De még jobban szeretném, hogyha most már mindkettőnk sorsa rendeződne!

Szeretettel:

Réka

Ez a bejegyzés nem igazán illik az előzőkhöz hangulatában, de most muszáj ideírnom, amit gondolok. Választ írok egy barátnőm blogjában található, rám vonatkozó gondolatokra. Nem rosszakat írt, félreértés ne essék. Csak reagálok, hátha valaha olvasni fogja az én kis blogomat…

Beismerem, hogy boldog, szerencsés ember vagyok, sok tekintetben irigylésre méltó. Nem akarok ezentúl feleslegesen panaszkodni. Igaz, vannak problémáim, mert mindenkinek vannak. De alapvetően nagyon jól jártam, ami az életet illeti. Sajnos, azonban nem élvezhetem felhőtlenül “tökéletességem” áldásos hatásait, mert bármily meglepő, nem minden területén az életnek mennek jól a dolgaim. Vannak ügyek, amikkel senkit nem fárasztok a barátaim közül, mert nem sok értő fület találnék. Van egy gondom, ami teljesen nyilvánvaló barátaim előtt, de megszokták, hogy nem beszélek róla, tehát mernek arra következtetni, hogy az engem nem is zavar annyira nagyon. Tévednek.

De azért boldog vagyok. Boldog, mert nem csak szeretek, hanem viszont is szeretnek. Boldog, mert képes vagyok végigtanulni délutánokat egy-egy ötös kedvéért. Boldog vagyok, mert teljes családi életem van és így sokkal könnyebb kiegyensúlyozottnak lennem és nem csak azt mutatni, hogy az vagyok.

A gondok ezek mellett eltörpülnek. Ez nem irónia, ez az igazság. Valójában tényleg nincs sok jogom panaszkodni, főleg nem olyanoknak, akiknek épp minden hullám összecsap a fejük felett. Szerintem kicsit később én is leszek még rohadtul. Az élet ugyanis nem abból áll, hogy vannak a szerencsések meg a lúzerek, hanem abból, hogy jó és rossz időszakok váltják egymást szüntelenül. Most kivételesen nem fedi egymást kettőnk sorsa. De az irigység nem vezet sehová, az már biztos.

(Amúgy, szeretem ám őt nagyon, úgy komolyan. Különleges a barátaim között, mert egyáltalán nem olyan, mint ők, vagy akár én. De nem baj, csak emiatt néha furcsa helyzetek adódnak. Majdcsak megtanulom kezelni egyszer.)

Ez az iménti amolyan zárójeles bekezdés volt, olyan apróbetűs. De betűméretet nem lehetett állítani, ezért elég a zárójel. Ilyesmiket nem szoktak nyíltan megosztani egymással az emberek, sajnos.